Szülés és születés történet.

Mint írtam is még 12-én reggel elkezdett folyni a magzat víz.Ugye akkor még nem voltam biztos benne,hogy az az,mert Biussal nem volt ilyen.
Leültem gépezetem még,aztán mikor amúgy is kelteni kellett volna Apáékat szóltam,hogy keljenek,mert valószínűleg helyzet van.
Míg Én lefürödtem addig Apa felöltöztette Biust,szerintem Ő is érezte,hogy valami nem kóser mert nem akart öltözni és ellenkezett Apával.Végül is megoldották.
Telefon Maminak,hogy készüljön mert megyünk.
Összeszedtem még ami kellett és elindultunk.
Közben dobtam az SMS-eket akinek megígértem,hogy írok.Fájások még nem voltak,úgyhogy az egyedüli amiért aggódtam az a Biustól való búcsú volt.
Mami kijött érte,Apa kivette és ott a kocsiba búcsúztam el.Na akkor sem bírtam ki,hogy ne bőgjek,meg most sem.Többet ezt nem akarom átélni!!!!Nagyon nagyon rossz volt.Mama is bőgött velem.
Kint voltak Laci bácsiék(szomszéd)Ő is csak küldte a puszikat,meg,hogy szorít.
Gyorsan elindultunk,és próbáltam másra koncentrálni.
Nem volt nehéz,mert Apa mint a villám,előzött,tolta neki ezerrel,úgyhogy figyeltem,nehogy befossak a félelemtől.(Bocs Apa! Azért NAGYON SZERETLEK ÁM!!!! De ismersz,milyen félős vagyok.)
Félúton elkezdődtek a fájások is,de nagyon gyengén.
Beértünk,a parkolóba álltunk be,persze ott is a behajtani tilos oldalon mentünk be.
Áttballagtunk a Kórházhoz,kapuba Őrök,hova megyünk?Szerinted???
Röhögtünk,Szülni!
Felmentünk,csengettem,jöttek elvették a táskát,búcsú Apától.
Kezdődött a móka,vetkőzés,pakolás,papírok keresése,vizsgálat,adatok felvétele.Persze mindezt most rögtön és azonnal ,mert a kedves szülésznők és Dr.-nő nem ér rá cicózni.Az adat felvételnél már röhögtem,mikor egyszerre ketten kérdeztek,meg még közben a lázamat mérjem,meg keressek papírt is.A diliház jobb ennél.
Bevittek szülő szobára,a 3-asba kerültem.Rám rakták a szív hang és fájás mérőt.
Aztán jött a vizit.Drága Rublyczki Dr.úr volt.Hurrá.Marhára nem örültem neki.
El is gondolkodtam,hogy mennyit jelent a pénz,és a hatalom.De azt is elhatároztam,hogy nem hagyom,hogy felidegesítsen.
Megvizsgált ő is,aztán borotválkozás,meg kúp.
Közben a szülésznővel megbeszéltük,hogy Apa bejön,odaadtam neki a pénzt a ruhára,és ne sokkal utána jött is Apa.
Na innéttől már minden oké volt,lelassultak az események.
Néha bejöttek lázat,vérnyomást,szívhangot,fájást mérni.Néha szaladtam a wc-re,sétálgattam,de többnyire ücsörögtünk,és dumáltunk,meg röhögtünk.
A végére már kifogytunk a pletyikből,poénokból,és mindketten el tudtunk volna aludni.
A szülésznőt kérdezgettük,mi lesz,mert orvos az aztán sehol.
Végül fél 3 körül jött megint a Rublyczki,megvizsgált,brutál mód,és közölte még egy órát várunk.
Mikor a szülésznőt megkérdeztem mire is várunk?Ő is azt mondta nem tudja.Persze Ő már reggel mondta,hogy császár lesz belőle.
Vártunk.Végre jött a Szakács Dr.nő,akit nem is ismertem,de végtelenül kedves volt,elnézést kért,hogy ennyit kellett várni,de csak 3-an vannak és fent műtöttek eddig,meg ne aggódjak nem lesz semmi baj sem.
Jött az infúzió, katéter,az altatós orvos,az ápoló fiú,és már irány is a műtő.Még Apának is épp csak egy röpke puszit sikerült adnom,mert akkor meg már sietni kellet.
Kezdődött a hacacáré.Nagyon féltem,így utólag bevallom.Folyton az járt a fejembe,csak ne legyen semmi baj.Elkészítettek,megkaptam a szurit a gerincembe,ott is már tök furi volt,mert vagy 3-4-szer éreztem a bökést,és nem így emlékszem Biusnál.
Ja és azt mondja az altatós,nincsen gerinc ferdülésem véletlenül?Mondtam,hogy nem tudok róla.
Elfektettek,még éreztem ahogy letakargatnak,,bekennek,aztán jött a próba.Biusnál ez is másként zajlott,ott valami hideget érintettek hozzám,most meg tűvel szurkálták a nyakam,kezem oldalam,meg a hasam.
Aztán elkezdték.Járt az agyam ezerrel mindenen.Főként,hogy hamarosan megláthatom a kis boksz bajnokomat,és milyen lesz,meg mi lesz,hogy lesz,mi van Biusommal,hogy bírom nélküle.De aztán ezeknél a gondolatoknál,inkább gyorsan összeszedtem magam,és hallgattam a vicceket amiket a beteg hordó fiú mesélt,meg az altatósok trécselését.
Éreztem ahogy bennem matatnak,meg amikor belém könyökölt a Doki,azt hittem a bordám eltörik.Kicsit fel is ment a pulzusom,mert az altatósok rögtön ugrottak,hogy
-igen ez egy kicsit kellemetlen,megvan,mit vártak?
-Kislányt.
-Hát itt is van a kislány
És már láttam is az édes kicsi fenekét amint fölém tartották.
Pár másodperc volt csak,de a könnyeim potyogtak,pulzus megint fel,megint volt ugrálás,de látták mi a helyzet megnyugodtak.
Ez volt 17.25-kor,ott mondták,és egyből eszembe is jutott,hogy azért ez a csaj is csatlakozott a 25-ösök táborához.(Apa is és Bius is 25-én született,Biusnak a névnapja is 25-én van.)
A záróra ugyan 17.28 van írva,de mi a 25-ben hiszünk.

Kicsivel később már bebugyolálva behozták Karinát,ahogy megláttam egyből a Bius ugrott be.Dettó ugyan olyan volt,tökéletes mása Biusnak.Kicsit odatartották az orrommal meg tudtam érinteni az orrocskáját,egy csoda volt,földön túli boldogság és persze könnyek.

Na ez után következett életem leghosszabb órája.Valahogy éreztem,hogy ez már sokkal tovább tart mint Biusnál.Igazam lett.Mikor toltak ki láttam,hogy éppen 1 óra eltelt mióta Karinát kiemelték.
Gondoltam ez csak a második császár volt,biztos több dolguk akadt.Hallottam is műtét közben ahogy csörögnek a szerszámok,meg ment a szívó berendezés,fúúú de rossz volt,még most is átfut a hideg rajtam.

Ahogy toltak ki,örültem,hogy végre láthatom Apát is,és túl vagyunk rajta.
Csak arra emlékszem,hogy behívták Apát szedje össze a cuccomat,(Felét azért sikerült otthagynia,és ez két nap után derült ki,de meg lett!!)és közben nyomott egy puszit.
Kivittek a 102-esbe,az az őrző,éppen 1 ággyal kerültem arrébb mint Biusnál.
Apa jött hozta a cuccokat,be is engedték a szobába simán,nem kellett beöltöznie sem.Mondjuk mondta a Nővérkéne,hogy nagyon nehéz a táska,beteszi Ő ha kell.Hát persze.
Pár szót még válthattunk is,megmutatta,milyen szép a kislányunk.Megbeszéltük,hogy tiszta Bius,hogy én jól vagyok,és már mennie is kellett.

Most nagyon aranyos nővért fogtam ki,bár Ő csak 7-ig volt,de aki utána jött Ő is nagyon kedves volt,és egész éjjel jött másfél óránként és figyelt rám,öntötte a teát.
Bejött a Rublyczki is,megkérdezte hogy vagyok,valamit beírt és kihúzott a szobából.
Később bejött Szakács Dr.-nő is,ő mondta el,hogy az előző császárnál nem jól helyezkedtek vissza a belsőségeim,és a has falra tapadtak dolgok,meg roncsolódott a bal méhem és abból is le kellett csípni.Ijesztő volt hallani,de azt mondta,nem lesz vele semmi gondom,még lehet 3-dik baba is,ha akarunk.Rögtön vágtam,hogy dehogy is.Mondta,hogy jobb is,mert a hasfalam is eléggé széjjel van.Király!!

Este úgy 9 óra tájt hozták ki Karinát,ott is aranyos csecsemős volt,kérdezte tudok-e fordulni,mondtam,hogy nem igazán.Így csak a karomba rakta.Gyorsan csináltam pár fotót,és csak gyönyörködtem benne,már ameddig hagyta,mert elfordította a fejét egy idő után.
Aztán elvitték,Én meg próbáltam pihenni,nem sok sikerrel.
Égett a villany,folyton zörögtek a kocsikkal,csapkodták az ajtókat.Ha fél órákat sikerült pihennem sokat mondok.
Nagyon nehezen ment el az éjszaka.Reggel aztán mire elaludtam volna,jött a nővérke,hogy próbáljak mocorogni,mert megyünk fürdeni.
Halleluja!!De nem volt olyan egyszerű,mint képzeltem.
Jött is,a vártnál sokkal ügyesebben felkeltem,csodálkoztam is,és a Nővér is mondta,hogy szép volt.Lefürdetett,és vissza az ágyba.
Fél 6-kor hozták a drágámat,cicire tették,és nagyon ügyin elvette,cicizett kicsit.
Majd bevitték,és valamikor reggel újra kihozták.Akkor már Én keltem fel,vettem ki,és ismerkedtünk kicsit.
Aztán jöttek a vizitek,majd költözés a 101-esbe.
Na akkor derült ki,hogy nincsenek meg a táskáim.
A többit kipakoltam,berendezkedtünk,közben volt egy csaj aki már hazafelé tartott.
Szóval egész jól elrepült a de.-öt.
Nagyon jó kis szobatársakhoz kerültem,az egyik csajszi a mellettünk lévő faluból származik,vannak közös ismerőseink,tök jókat dumcsiztunk,így hála ég nem járt folyamatosan az agyam Biuson.Ha eszembe is jutott,vagy beszéltünk Apával és hallottam,próbáltam annak örülni,hogy hallom a hangját,meg hogy jól van,jól érzi magát.Egyszer sikerült majdnem elpityerednem amikor néztem a képet amit küldtek.

Karina,szépen ügyesen elkezdett szopizni,evett aludt,néha jártunk cukros vízért,az általában úgy kiütötte,hogy 4 órákat végig aludt.Mondtam is biztos van benne pálesz is.
Első este ugye bevitettem,mert akkor fájt a fejem,kaptam fájdalom csillapítót,meg igyak sokat.Sajnálták az infúziót.Ja meg igyak kávét.Még jó,hogy vittem magammal.
Éjjel aztán durmoltam egy jót,bár a forgással meg a fekvéssel voltak gondjaim,de azért pihentem.
Reggel mondták,hogy Karina is végig aludt.

A többi nap aztán már egész jól telt,Apa be surrant minden nap,így ha csak pár percre de legalább találkoztunk,és amennyire féltem,hogy ettől összeomlok,annyi erőt adott,hogy jobban bírjam.Keri is jött,és az ott dolgozó ismerősök is be be libbentek.
Az utolsó nap telt kicsit nehezebben akkora már csak 4-en maradtunk(2 anya ,2 gyerek),gyerekek aludtak mint a bunda,mi meg beszélgettünk,feküdtünk,aludtunk,unatkoztunk,ettünk.

És végre eljött szerda!!
Karina kapta meg először a záróját,reméltem,hogy nem engedik haza nélkülem.
Az osztályon ugyanis fejetlenség zajlik,még véletlenül sem akkor jöttek vizitelni mikor kellett volna,hanem jóval később,tiszta idegbe voltam ezért is,meg a hó miatt is ami addigra már elég szép mennyiségben esett.
A vizitnél kérdezték megnézte-e már valaki a sebemet mert távozás előtt meg kell,és közölték mehetünk haza,pénteken varrat szedés.
Nem jött senki még véletlenül sem sebet nézni,felöltöztem,összepakoltam.
Odaért Apa is,behoztam a cuccokat,aztán mentem a záróért.
Még meg sem kaptam minden papírt amikor kiabált a Nővérke,hogy menjek,mert megnézik a sebemet.
Kb 1 percet vártak,mert ugye éppen a másik dokitól vettem át a papírokat,már megint kiabált,hogy igyekezzek mert ők várnak.Én meg visszaszóltam,hogy én meg nem tudok kétfelé szaladni,szaladni sem nagyon.El sem hittem,hogy ez én voltam.Kicserélték a kötést,kérdezték ,hogy nézte-e valaki a sebem?Na itt is is beszóltam,Nem ki nézte volna?Már csak azt nem vágtam a fejükhöz,hogy olyan fejetlenség,és kapkodás folyik,hogy akinek nincsen fogadott dokija azt leszarják nagy ívben.
Totál más volt mint annó Biussal,most ránk sem nagyon néztek.A műszak váltásnál,meg a lázmérő osztásnál láttuk a nővéreket,a csecsemőst meg ha jött fürdetni.Tisztelet a kivételnek,mert azért volt egy két aranyos aki bejött nap közben is,megkérdezni,hogy minden rendben-e.
Na mindegy túl vagyunk rajta és többet úgysem megyünk oda!!

Hát ennyi,ez nem lett rövid de minden benne van.