2009. április 28., kedd

Megint orvos.

Úgy volt,hogy tegnap kell felhívnom a dokit,hogy akkor mehetek-e hozzá.
Felhívom,felveszi és vagy fél perc után szól bele.
Mondom neki,hogy mi a helyzet,beszéltünk két hete,hogy ma hívjam fel,hogy mehetek-e.
Nekiáll hebegni meg habogni,hogy hát Ő most nem is tudja mit mondjon,és megint hallgat vagy egy percet.
Na akkor megelégeltem és mondtam,neki,hogy nem muszáj ma mennem,mehetek akár holnap is vagy máskor is,csak azt beszéltük meg,hogy ma hívjam.
Erre hát akkor menjek be holnap de-öt valamikor,majd hívjam ha beértem.

Kicsit tényleg bunkó volt.
Sajnos hallottam róla az utóbbi időben rosszat is,ráadásul olyantól akinek Én ajánlottam.
Gondoltam hát mindenkinek más jön be,de ezek szerint ekkorát változott volna?

Mindegy,ma elmegyek hozzá,meglátom milyen lesz és attól függően fogok dönteni.

2009. április 22., szerda

orvos,és ideértek a jelek.

Köszönöm a sok véleményt orvos üggyel kapcsolatban!
Az a helyzet,hogy anyagi körülményeink most(válság)nem teszik lehetővé,hogy minden hónapban még oda is fizessek.
Szülésznőre nem valószínű,hogy szükségem lesz,mert Bius császáros volt.
Tudom ez nem zárja ki,hogy rendesen szüljek,de már a 6 hetes vizsgálaton azzal "fenyegetett" a doki,hogy "Ezt a csúnya sebet majd a másodiknál kijavítjuk!"
Ugyanis begyulladt és két hétig jártam vissza kötözésre hozzá.
Na mindegy azért ez a kérdés is fog majd még alakulni.


Miután azt mertem mondani és írni,hogy semmi bajom........
Most már van.

Azon túl,hogy lufi vagyok levegő ügyileg,ha két kanállal többet eszem a kelleténél akár egy órán keresztül is vissza kívánkozik,de nem jön ki!
Fáj a derekam,de a legrosszabb,hogy iszonyat kedvetlen és fáradt vagyok.
Az már csak mellékes,hogy aludni sem tudok,éjjel felébredek és 1-2 órákat forgok.
Ez volt Biusál is,Apa rögtön mondta is,mikor pár éjjel így volt,hogy biztos terhes vagyok.

2009. április 14., kedd

Orvos.

Történtek körülöttem olyan események amik beindították az agyamat,és mert semmi bajom nincsen ami "kellene",hogy legyen,még hétvégén elhatároztam,hogy lesz ami lesz felhívom ma az "orvosomat".

Azon is gondolkodtam,hogy a mai világban,ebben a sz@r pénztelen világban,megfontolandó,hogy havonta adjak-e ki 6000Ft-ot azért,hogy utána még fizethessek akkor is amikor szülök.
Persze jó volt az,hogy normálisan foglalkoztak velem,csak gondoltam,hogy azért már a sima rendelésen is illik a doki zsebébe pénzt rakni,akkor meg nem tök mindegy,max egy kicsit spórolok.

Már most látszik,hogy nem tök mindegy!
Felhívtam,elmondtam mi a helyzet,persze először rákérdezett,hogy milyen rendelésre mennék.
Azt mondta,majd ráérek jövőhét hétfőhöz egy hétre menni.
(Ez 27-e!!)Azért mert még túl kicsi,és nem sok minden látszana az ultrahangon.
Azt kellett volna megkérdeznem,ha a magánrendelésére mennék akkor fogadna-e már most pénteken?

Biussal 6 hetesen is megnézett,pedig akkor is a kórházba hívott be,csak tudta,mert megbeszéltük,hogy utána a magánrendelésére járnék.

Na mindegy ezért nem váltom le,mert ez minden dokinál így működik.
Meg igazság szerint nem is bánom,ha nem kell minden hónapban meglátogatnom,csak a kötelezőkön.

2009. április 7., kedd

Köszönöm!!

Mindenkinek nagyon szépen köszönöm a jókívánságokat!
Jólesik,hogy ennyire kedvesek vagytok és szorítotok.
Tegnap este biztos ami biztos alapon még egy tesztet csináltam.

Ez totál egyértelmű.

Elkezdtem szedni a vitaminokat is.

Lehet,hogy hülyeség de már most kényelmetlennek érzem az eddig tök kényelme gatyáimat.
Mi lesz így velem?
Már most minden előjön?

2009. április 6., hétfő

Nyilvánossá tétel.

Véletlenül és pont azt a bejegyzést ami mindent elárul,Bius naplójába írtam.
Így az összes rendszeres olvasó láthatta.
Érdeklődtek is,hogy mi a helyzet,így úgy gondolom nem érdemes tovább titokban tartani.

Egyébként Biusnál is pont így volt.
Nem akartam,hogy hamar megtudják és mire föleszméltem már fél falu tudta.
Sebaj ez is egy jel arra,hogy minden rendben lesz!!

Ezennel üdvözlünk minden kedves olvasót aki bekukkant hozzánk!

2009. április 3., péntek

Megint,és még mindíg.

Kezdem azt hinni,hogy ezt tényleg nem lehet eltitkolni.
Ma is ismét fellebbent a nagy titokról a fátyol.
Mónikáéknak mondtam meg,és Vilcsi Anyukája Jucus is valamit olvasott,és neki is elárultam.

Igazából nem bánom,mert nagyon bolog vagyok,viszont a félelem is ott van bennem minden percben,nehogy megint rosszúl süljön el a dolog.

Azt hittem a második már könnyebb lesz és addigra elfelejtem azt az első babát,de nem.

Minden nap eszembe jut,hogy ez a kicsiny csöppség csak maradjon meg és ne legyen semmi baja sem.

Hétfőn megyek veszek Elevitet,meg magne B6-ot,meg Folsavat és elkezdem szedni.

2009. április 2., csütörtök

Folytatás.

Nos a közlések sora nem ált meg ott ahol szerettük volna.
Apa elmondta a kolegájának a Papa a Kenderes Dédi Papának.
Tegnap a védőbe voltunk,és Éva rákérdezett az úszásra,hogy megyünk-e Biussal.
Muszály voltam elmondani neki ,mert nem voltam benne bizos,hogy nem okoz gondot.
Kaptam tanácsokat is.
Ma pedig elmondtam az Andi barátnőmnek is,Mama meg kérdezte elmondhatja e a kollega nőinek.
Szóval már fél világ tudja.
Bár ha jól emlékszem ez Biusnál is ugyan így zajlott.
Mindegy,csak egészséges baba legyen!!!

2009. április 1., szerda

A hír tovább adása.

Még tegnap megmondtuk a Papának,Mamának és a Kerinek.
Örültek nagyon.

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába.

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.