2009. október 26., hétfő

Védő.34.hét.

A száraz dolgok.
NEM híztam!!!
NEM nőtt a hasam!!!!
Jó magas 6,2 volt a vércukrom.Nesze neked torta.
Egyébként minden oké.
Megint feljebb van a kis manó,ezt érzem is.

Szerdától kezdhetem számolni a magzat mozgást is.Hurrá.
Jövő hét péntektől (11.06) pedig kezdődik az NST.Hurrá!
11.09-én mehetek a 36.hetes uh.-ra,na erre kíváncsi leszek!Addig még megpróbálom meggyőzni a legkisebb Juhászt,hogy árulja már el végre Karina akar-e lenni,vagy keressek másik fiú nevet a Dominik helyett,ugyanis az már nem jön be annyira.
11.10-én vérvétel,az utolsó.ÉLJEN!!
és 11.16.-án Védő valószínű az is az utolsó.
Aztán minden Pénteken NST.

Beszélgettem Évával a kórházi dolgokról is,ugyanis.
Valamelyik reggel miután éjszakáztunk kicsit,elég nyomi voltam.Bius már fel akart kelni,én nem.Apa mondta,hogy majd Ő felkel vele,de az nem volt jó,rólam rángatta le a takarót.
Apa kivitte a nappaliba aminek örült nagy bőgés lett a vége.Majd bejött és együtt bőgtünk.
Próbáltam neki elmagyarázni,hogy ha a kórházba leszek akkor nem lesz más csak Apa,meg napközben a Mama,akkor csak Apával tud felkelni,enni,inni ,aludni.
Igazából közben nem rám figyelt,mesét nézett,de azt mondta érti amit mondok.

Nagyon Anyás lett,és Éva szerint ez is csak azért van,mert érzi,hogy változnak a dolgok,hogy többször esik szó a tesóról,a kórházról,és ezért ragaszkodik.De ha Én nem leszek akkor Apa fogja ugyan ezt a biztonságot nyújtani,és ott lesz a mama is és higgyem el nem lesz vele gond,nagyon jól el lesznek.
A behozatalról meg azt mondta,ha én nem érzem úgy,hogy szükségem van arra,hogy behozzák akkor ne erőltessem,mert nekem rosszabb lesz.Ez így is van,tudom,és ezért nem is szeretném.
Kérdeztem,hogy mi van ha Ő akar jönni.
Azt mondta,hogy ha nagyon nagyon szeretne,és semmiképpen nem tudják lebeszélni akkor hozzák be,mert attól fog megnyugodni,hogy látja,hogy ott vagyok,megvagyok,megvan tesó is.
Mivel még írni sem tudok,úgy,hogy ne folyón a könnyem,Apának sem tudtam elmondani normálisan,ezért most:
Kedves családom,ezúton kérlek benneteket,hogy ha lehet akkor próbáljátok megoldani,hogy Bius ne jöjjön be hozzám,csak akkor ha én kérem,meg ha jöttök értünk és jöhetünk haza!
Köszi!!!

2009. október 20., kedd

Köszi!

Köszi az aggódást Lányok!:)
Aranyosak vagytok!:)
Már minden oké,jól vagyok!:)

Még szerettem volna írni,de már nem tudom mit,késöbb vissza térek rá.

2009. október 17., szombat

Valami elkapott.

Valami nyavalyát sikerült begyűjtenem,ugyanis tegnap nem nagyon volt kedvem semmihez sem.Este aztán lefekvés után,nem bírtam elaludni aztán meg görcsölt a hasam is.
manó is annyira rugdalt azt hittem kiesik,vagy bepipilek.
Nagy nehezen elaludtam,fél óra után Bius ébredt,pisiltek Apával megint nem tudtam vissza aludni.szenvedtem éjjel fél kettőig.Forgolódtam,járkáltam ki,de csak a hasam morgott rettentő mód.
Megint mire vissza tudtam aludni,Bius ébredt,hogy melege van,aztán pisiltünk,megint fent voltam egy órát.Már olyan hü..e gondolataim támadtak,hogy mikor Bius készülődött akkor éjjel sem tudtam aludni,meg jöttek a fájások,akkor meg tiszta ideg lettem,hogy még nem kéne szülni,meg hasonlók.
Az éjszakám az így telt el,hogy alig aludtam,de a morgáson,meg a rugdosáson kívül semmi.
Reggel 9-ig durmoltunk.
Ébredés után Apa hozta a kávémat,na az megtette a hatását,és de-öt még kétszer volt hasmenésem.
Kekszet ettem,meg husilevest főztem,de úgy tűnik,hogy ennyi volt,mert már egész jól vagyok.

Manó viszont folyton úgy rugdal,hogy vagy a bordám,vagy a hólyagom benne legyen a találatban.
Eddig ugye azt mondtam,hogy óóó,hát nem érek én rá foglalkozni azzal,hogy mi a bajom.
Hát mióta megfordult na azóta foglalkozom vele.
Most már azt mondom nehezebb mint Biussal volt.

Ja igen!
Újságban találtam neveket tegnap.
Rögtön el is gondolkodtam,hogy a Dominik név mégsem jön be nekem annyira.
És mi van ha mégis fiú lesz.
Tanakodtunk Apával,de nem jutottunk semmire.

2009. október 12., hétfő

Képek és néhány gondolat.


Pár napja Biusnak mutattam,hogy mocorog a kistesó a hasamba.Akkor megsimogatta,és azóta is ha eszébe jut,jön,hogy megnézi kistesót.Olyan édes,húzza fel a pólóm,aztán simogatja.Tegnap odabújt és mondta,hogy SZEETEM KISTESÓT.Azt hittem megzabálom.Remélem,ha tényleg itt lesz akkor is ennyire fogja szeretni.Kicsit tartok attól,hogy féltékeny lesz.

Meg attól is,hogy mi lesz ha a kórházba leszek.Remélem,nem készülünk ki mindannyian.
Már nem ez volt az első éjszaka amikor álmodtam a pocaklakóval.
Nem tartottam lényegesnek,mert azután volt,hogy a dokival beszéltünk a szülésről.
Tegnap este meg az számolgattam,hogy milyen napra esik 6.-a,az NST,meg a még hátralévő UH. miatt,hogy mikor menjek.
Na éjjel megint megálmodtam,hogy rendesen fogok szülni,egyszerűen csak 5 perc alatt kipottyanik a bébi,és kislány lesz.
Gondoltam ezt már feljegyzem a későbbiekben,vagy azt mondom tényleg boszi vagyok,vagy jót mosolygok.

2009. október 6., kedd

Védő és doki.

Hétfőn védőbe voltam.
Minden oké,csak megint híztam ami nekem nem tetszik.
Miután hazajöttem megnéztem Biusos kis könyvem,már most akkora vagyok mint Biussl a végén.
Éva is azt mondta,hogy nagyobb baba lesz,mert már a bordáim alatt van fent.

Ma Dokinál voltam.
Csak 1 órát késett,de azért 10-re végeztünk.
Még zárt a méh szájam.
Látta a vérnyomási naplómat,kérdezte szedek-e vérnyomás csökkentőt.Mondtam,hogy nem.Megmérte a nyomásom 155.Azt mondja akkor most már majd szedek.Én meg rávágtam,hogy nem fogok.
Kicsit meglepődött aztán kérdezte miért.Mondtam,hogy megbeszéltük a múltkor,hogy fehér köpenyes betegségem van,és amúgy is ott a naplóm nézze meg.
Na erre azt mondta jó.
Egy hónap múlva megyek megint.

Már csak két hónap!!!!Napra pontosan!!!

2009. október 2., péntek

Diabetológia.

Ha minden igaz utoljára!!
Ma voltam,úgy tűnik minden oké,így Marikával lebeszéltem,hogy ha nem lesz semmi god akkor nem kell hozzá többet mennem.Persze ennek feltétele az itthoni és a vedőnő általi folyamatos mérés ellenörzés.
Meg lesz!!!

Kriszta,még nam tudjuk mi lesz.
Kedden megyek dokihoz,de nem valószínű,hogy lesz uh.-is.
Legkésőbb decemberbe kiderül.:DDD

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába.

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.