2010. február 25., csütörtök

Tesókám!

Nagyon Boldog Szülinapot Neked!

2010. február 23., kedd

:)

Megint pár sort írok csak.
Sajnos az egész család elkapta ezt a nyavalyás betegséget.Bizony még engem sem kímélt,már én is tortyogok..
Nem elég,hogy megbökdöstek

Most még ez is.
Ráadásul szegény Anya mindketten rajta lógtunk,de megoldotta.
Esti fürcsit is együtt végeztük,hogy ne legyen bőgés.Így meg volt az első nagy kádas fürcsim is.

Most éppen így aludtam pár perce,mert ez mostanság elég ritka esemény nálam.

Az is ma történt,(anya szerint véletlen volt),hogy átfordultam a hasamról a hátamra,ráadásul kint voltam a sarok ülőn.Őseim azt hitték még nem csinálok ilyet.
Pedig nagyon sokat ügyeskedem.Egyre többet beszélgetek hol a virággal,hol a tv-vel,hol meg Őseimmel,mikor ki áll velem szóba.
Ügyesen tartom már magam hason fekve,és így a kiságyba is jól el vagyok 10 percig.
Nagyon sokat csicsorgok,és a sírás is színesíti a napjaimat.
Voltunk sétálni is párszor,el is alszom a kocsiba de amint haza érünk felébredek.
Cicizés nagyon megy,főleg most,hogy beteg vagyok.
Kakim ismét sárga színű lett(mert sokáig zöld volt),de ha ennyire eszem megint akkor lehet,hogy megint vissza zöldül.
Egyenlőre ennyi.

2010. február 19., péntek

Képek.






Sajnos megint időhiány van ezért csak képek,meg annyi,hogy tegnap megkaptam a 2 hós oltást.Jól átt is vágtak,mert Dr néni beszélt nekem,én meg mosolyogtam neki erre jól belém döfte a szrit.Nagyon sírtam és csak a cici vigasztalt meg.Délután egy kicsit nyűgösebb voltam mint szoktam,,de ennyi.

2010. február 11., csütörtök

Védőbe voltam megint.

Biussal játszom.
BEEEEE.
Egy cuki mosoly.
Nagyon figyelek és koncentrálok.
Bius piszkál.
Voltunk tegnap védőbe.
Most csak 20 dkg-ot híztam,4,69kg vagyok.
Nem volt most olyan egyszerű a dolog mint eddig,most Biust is mérték,így tovább tartott.Mivel Bius sírt én is sírtam vele annyira sajnáltam szegényt.
Ez jól ki is fárasztott és el is aludtam hazafelé.
Anya délután 4 körül már úgy ébresztett fel,mert reggel óta nem ettem,nem volt pelus csere sem csak alvás.
De azért délután bepótoltam a kimaradt szopizást,és azért fent is voltam,hogy tudjak játszani Biussal,meg beszélgetni Anyával.
Este meg Apa vigyázott rám míg Anya lefürdött és olyan rendes volt.Megengedte,hogy nézzem a Tv.-t.Hát mit ne mondjak nagyon bejön nekem ez a Tv dolog,tök jót magyaráztam neki és még válaszoltak is.Meg persze Apának is nagyon tetszett,úgyhogy biztos ezután is megengedi majd.
Az éjszakát megint végig aludtam,hajnal 5-kor keltem először de még vissza szundítottam.

2010. február 8., hétfő

Jó pár kép és az eddig történtek.

Nos már elég régen írtunk,de azt hiszem én vagyok a ludas.

Jó egy hete nem hagyom,hogy elzsibbadjon a hasam az ágyba.Jobban szeretek Anya karjaiban,vagy lógni a cicin.Még mindig 2 óránként,de van,hogy másfél óra múlva már üvöltve kérem a jussom.

Anya szerint nagyon ügyi vagyok,legalábbis azt mondja Anya Ő nem emlékszik,hogy Bius ennyi idősen ilyen sokáig megtartotta volna a buksiját.
Talán a sok hason fekvéstől lehet.


Néha most már a kocsiba is bekerülök,de sajnos még csak odabent.Kint csak egyszer voltam sétálni,Anyáék szerint borzasztóan hideg van Én meg azt nagyon nem szeretem.
De így is jó,mert ilyenkor Bius mindig figyel rám,hogy nehogy unatkozzak.
Tologat,beszélget velem.

Szeretek pelus nélkül lenni,és minden pelus cserénél hatalmas mosollyal jelzem,hogy ezt nagyon élvezem.Ha viszont be vagyok öltöztetve akkor meg jó nagyokat alszom.Betesznek az autóba és már be is csukódott a szemem.

Bius sokat szokott szeretgetni,ilyenkor készülnek ilyen jó kis képek.

És mivel mostanában nem hagytam békén Anyát,bevezetett a főzés rejtelmeibe is.

Amikor meg végképp nem bírja,rábíz Bius gondjaira.Persze Ő meg ki is használja,zenél,énekel ,olvas nekem.Vissza adja cumimat,beköt az ülőkémbe,és ha Ő sem bírja a sírást rám szól,hogy hagyjam már abba.

Néha azért tudok vigyorogni,és az ágyamba is elvagyok el nézelődök kicsit.

És Bius virágával is jól elbeszélgetek.Nagyon szeretem a mosolygós arcokat.

És most ennyi is mert már eladtam a házat.

Folytatom akkor tovább ma 02.09-én.(Anya)

A tegnapi nap az tényleg kész katasztrófa volt.Mondjuk már vagy egy hete nem lehet délelött letenni,és ha délután végre le tudunk tenni és alszol 2-3 órát az már nagy öröm számunkra!De kézben aránylag jól elvagy,és úgy tűnik a hasfájás is múlóban van.

Úgy 4 napja a cicizés is óránként rád jön.Ha a két órát kibírod,akkor már jók vagyunk.Meg is van a sok evés eredménye,már zöld a kakid,és napi 10 pelust biztos kiszórunk az ablakon.Mondjuk valószínűleg ennek eredményeként már 02.05.Péntek óta végig alszod az éjjszakákat.Első éjjel/hajnalban fél 4,majd 4,és most két nap fél 6-kor keltél először.Végre Én is kipihentem magam.

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába.

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.