2009. július 22., szerda

Védőben.

Kivételesen hétfő helyett kedden kellett mennem.
Minden rendben van,vércukrom5,5
vérnyomásom is 130-as volt,hízni megint sikerült egy kicsit,de még csak 2,5 kg.-nál tartok.
Már hallgattunk szívhangot is,nagyon jó volt.
Éva azt mondta,szép ütemesen ver nagyon jó,és hogy elég nagy baba lehet,mert már most egy újjnyival a köldököm alatt van.

Tegnap este Bius kiszabadította tesót a sok ruha alól és megsimogatta,megpuszilgatta,odabújt.
Manócska persze rögtön jelzett,mert nem az az óvatos puszi volt,de nagyon élvezték egymás társaságát.
Azt hiszem már tényleg felfogja Bius a dolgokat.
Ma pl.mondtam neki,hogy a nagykocsi majd a tesóé lesz a kicsi meg az ővé,rögtön vágta,hogy jó,pedig iszonyatosan félti a cuccait.

Holnap reggel vérvétel.

Ja és itt is megjegyzem,hogy tegnap Ági egszült,megszületett a kis Sanyika.
Gratulállunk és nagyon jó egészséget kívánunk!

2009. július 14., kedd

18 hetes ultrahang.

Most már nincsen du.-án rendelése a Dokinak,nyári szünetet tartanak,így kénytelenek voltunk tegnap de.-öt bemenni.
Elvileg,- legalábbis eddig úgy számolta-,hogy csütörtök a forduló nap,(ezt az uh.szerint)ezért is mentünk tegnap,de tegnap meg mikor kérdezte,rögtön vágtam a 18-at ő meg a 19-et és már 19 hetet is írt a papira.Na akkor most melyik?
Bár Éva a múltkor pont ezt mondta,hogy szerinte hétfő,és 4 nappal előrébb járok,de mindegy.
Nem érdekes,csak akkor ne engem kérdezzenek,ők jobban tudják.

Szóval az első csúcs dolog ebben az egész orvososdiban az volt,hogy Ágival Danci Anyukájával,megbeszéltük,hogy Ő is aznap,és olyan tájt megy mikor mi.
Éppen fordultunk be a sarkon,vártuk a zebrán átkelőket,és Ő is éppen akkor jött át.
Már ott megismertük egymást pedig sosem találkoztunk még.
Kerestünk parkolót(290FT+ÁFA/ó.Király!),és beballagtunk.
Kis ezren voltak!Mozdulni alig lehetett.Közölték is a kartonozóba,hogy nagyon sokat kell várni.
Bejelentkezés után aztán beszélgettünk Ágival,egy csomó mindenről dumáltunk és mintha mindig is ismertem volna úgy beszélgettünk.Így persze hamar elrepült az idő.
Szegény Apának nem,mert Bius nagyon szégyenlős volt és lógott rajta,meg negyed óránként kérdezte,hogy HAZA BEDÜNK?
Ági előbb sorra került,hamar végzett,aztán még egy gyors megbeszélés és elköszöntünk!

Ági!
Nagyon örülök,hogy megismerhettelek végre,jó volt személyesen is találkozni,és remélem még fogunk is,és Danit is megismerhetjük!

Mi még vártunk egy kicsit mert majdnem fél 12 volt mire bekerültünk.
Bejött velem Apa meg Bius is.(Előtte a kartonozóba megkérdeztem a nővért szabad-e)
Szokásos gyors kérdezz felelet,majd uh.
Láttuk megint,jó nagy már a törpike.
Apa mutatta Biusnak is,de annyira kis szégyenlős volt,hogy csak körbe pislogott,meg bújt Apához.
Mindenét láttuk,csak éppen azt nem mutatta ami a lába közt lapul.
Nagyon eltakarta.
Sebaj,titkolózhat még egy kicsit,addig is had élvezkedjen a család,hogy öcsit várhat.
Remélem legközelebb azért már megmutatja,mert én is kíváncsi vagyok.

Jöjjenek az adatok.
Terhességi 2. szűrőviszgállat AFP:0.98 MoMK
Uterusban egy élő magzat.
BPD:47 OFD:54 Femur:31
A placenta tapadása:mellső falon.
Magzatvíz mennyisége átlagos.
Jó szívműködés és magzat mozgás.
GRAV.s.19

Kaptam beutalót vérvételre is.
Kis könyvbe dokitól még egyetlen pecsét sincsen,lehet én is legközelebb szóvá teszem.

Ennyi volt a Dokinál.
Utána jött a Tescó.Deichmann,ott vettünk Biusnak szandit,mert a másik lassan totálkár.(Nem tett jót a mocizás neki.)
Hugi!Neked ez már csak itthoni lesz,ha kibírja egyáltalán a nyarat.
Aztán mentünk Auchanba,majd a Papáékhoz is beugrottunk hazafelé.
4 óra volt mire hazaértünk.Kipakoltunk ettünk,és pihiztünk.

2009. július 5., vasárnap

:)

Egy pontosan 17-dik heti pocak fotó.
Dokihoz készültem,és kismama naciban,meg blúzban voltam.
Ezért látszik ennyire.

Kaptam kölcsön Lilla anyukájától Katitól kismama rucikat amit itt is nagyon szépen köszönök neki!!


Dokinál csütörtökön voltam,csak a DOWN KÓR szűrés eredményéért kellett mennem ami már amúgy is meg volt.
Meg az AFP eredményt szerettem volna kikérni az SZTK-ba de mivel három óra után 4 percel értem oda már nem adták ki,csak háromig vannak.
Dokinak sem küldték meg,így pénteken kellett bemennem érte.
Ez sem volt sima ügy,mert a védő nő elfelejtette ráírni a súlyomat,így nem tudták kiszámolni.
Nagyon rendesek voltak,mert szerencsére meg tudtam mondani mennyi voltam akkor,és kiszámolták,így nem kellett sokat várnom.

Utána még elmentünk mosógépet is nézni,mert a másik megadta magát.
Nagymamáméktól kaptunk pénzt rá "nászajándék" címen,így hála ég nem kell teknőben mosnom.Fárasztó lett volna.
Na jó csak vicceltem.
Azzal nem,hogy még mindig nagyon el tudok fáradni,akár egy sétától is,egyébként semmi bajom nincsen.
Amúgy sem lenne időm foglalkozni vele.

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába.

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.