2009. december 31., csütörtök

Buék!

Nagyon Boldog Új Esztendőt Kívánunk Mindenkinek!

2009. december 28., hétfő

KÉpek a csajokról.

Kértétek,hogy tegyek fel képeket Biusról,mert volt aki akkor még nem olvasott minket.

Bius képei. Karina képei.

Kórháziak.

Kb 1 hetesen.
Ezek pedig a majd két hetesek.
Hát nem totál egyformák?
Talán Biusnak kicsit kerekebb volt a feje.

2009. december 26., szombat

Karináról(Anya)

Mivel még túl kicsi vagy,hogy értékeld a karácsonyt erről nagyon nem is írok.
Itthon voltunk,csak Mamiékhoz ugrottunk át de azt végig aludtad.
A vendégek sem nagyon érdekeltek,hagytad ,hogy kicsit megdajkáljanak aztán sírásba kezdtél,és visszajöttél Anyához,vagy éppen beszunyókáltál.

A napjaink evéssel és alvással telnek.
A délelőttök amik olyan dajkálósak akkor nagyon igényled,hogy hurcolásszam a feneked.Viszont délután jó nagyokat alszol és az éjszakákból is eddig talán három,vagy négy kivételével végigaludtad az összeset.Arra is rájöttem,hogy ha hason alszol akkor tudsz nagyokat durmolni.
Szopizol nagyon ügyesen,kb fél óra 40 perc,bár közben ébresztgetni kell,meg kétszer böfizni felemelni,mert különben beszunyálsz és fél óra múlva üvöltés van a kajáért.
Egyébként nagyon türelmes csaj vagy,tényleg csak a kaja tud sírást okozni és a fürcsit is ezért üvöltöd végig,mert már tudod,hogy a tejci jön.

A szemeddel volt némi gond,már a kórházban is váladékozott,a Dr.nő írt fel cseppet amitől meg csak rosszabb lett.
Kamillával szépen helyre hoztuk,ma már egész jó volt.

Némi pocak fájás is van,kapod az Infacolt,de hála ég nem olyan vészes mint Biusnak volt.

Már nagyon ügyesen elnézelődsz,lesed a kis virágot amit felraktunk neked,meg figyeled a hangokat arcokat.Kis fejedet hason fekve is ügyesen átfordítod.
Rettenetes erő van benned,sokszor küzdeni kell veled,hogy el tudjuk venni a kezed a szádtól,vagy az öltözésnél is.

Köldök csonkod már kedden levette Védőnő,mert nem sok tartotta,így már azzal sincsen gond.

Ennyi mert felébredtél és kéred a jussodat.

2009. december 23., szerda

Karácsony.

Minden olvasónknak
Áldott Békés
Boldog Karácsonyt
Kívánunk!



glitter-graphics.com

2009. december 22., kedd

Szülés és születés történet.

Mint írtam is még 12-én reggel elkezdett folyni a magzat víz.Ugye akkor még nem voltam biztos benne,hogy az az,mert Biussal nem volt ilyen.
Leültem gépezetem még,aztán mikor amúgy is kelteni kellett volna Apáékat szóltam,hogy keljenek,mert valószínűleg helyzet van.
Míg Én lefürödtem addig Apa felöltöztette Biust,szerintem Ő is érezte,hogy valami nem kóser mert nem akart öltözni és ellenkezett Apával.Végül is megoldották.
Telefon Maminak,hogy készüljön mert megyünk.
Összeszedtem még ami kellett és elindultunk.
Közben dobtam az SMS-eket akinek megígértem,hogy írok.Fájások még nem voltak,úgyhogy az egyedüli amiért aggódtam az a Biustól való búcsú volt.
Mami kijött érte,Apa kivette és ott a kocsiba búcsúztam el.Na akkor sem bírtam ki,hogy ne bőgjek,meg most sem.Többet ezt nem akarom átélni!!!!Nagyon nagyon rossz volt.Mama is bőgött velem.
Kint voltak Laci bácsiék(szomszéd)Ő is csak küldte a puszikat,meg,hogy szorít.
Gyorsan elindultunk,és próbáltam másra koncentrálni.
Nem volt nehéz,mert Apa mint a villám,előzött,tolta neki ezerrel,úgyhogy figyeltem,nehogy befossak a félelemtől.(Bocs Apa! Azért NAGYON SZERETLEK ÁM!!!! De ismersz,milyen félős vagyok.)
Félúton elkezdődtek a fájások is,de nagyon gyengén.
Beértünk,a parkolóba álltunk be,persze ott is a behajtani tilos oldalon mentünk be.
Áttballagtunk a Kórházhoz,kapuba Őrök,hova megyünk?Szerinted???
Röhögtünk,Szülni!
Felmentünk,csengettem,jöttek elvették a táskát,búcsú Apától.
Kezdődött a móka,vetkőzés,pakolás,papírok keresése,vizsgálat,adatok felvétele.Persze mindezt most rögtön és azonnal ,mert a kedves szülésznők és Dr.-nő nem ér rá cicózni.Az adat felvételnél már röhögtem,mikor egyszerre ketten kérdeztek,meg még közben a lázamat mérjem,meg keressek papírt is.A diliház jobb ennél.
Bevittek szülő szobára,a 3-asba kerültem.Rám rakták a szív hang és fájás mérőt.
Aztán jött a vizit.Drága Rublyczki Dr.úr volt.Hurrá.Marhára nem örültem neki.
El is gondolkodtam,hogy mennyit jelent a pénz,és a hatalom.De azt is elhatároztam,hogy nem hagyom,hogy felidegesítsen.
Megvizsgált ő is,aztán borotválkozás,meg kúp.
Közben a szülésznővel megbeszéltük,hogy Apa bejön,odaadtam neki a pénzt a ruhára,és ne sokkal utána jött is Apa.
Na innéttől már minden oké volt,lelassultak az események.
Néha bejöttek lázat,vérnyomást,szívhangot,fájást mérni.Néha szaladtam a wc-re,sétálgattam,de többnyire ücsörögtünk,és dumáltunk,meg röhögtünk.
A végére már kifogytunk a pletyikből,poénokból,és mindketten el tudtunk volna aludni.
A szülésznőt kérdezgettük,mi lesz,mert orvos az aztán sehol.
Végül fél 3 körül jött megint a Rublyczki,megvizsgált,brutál mód,és közölte még egy órát várunk.
Mikor a szülésznőt megkérdeztem mire is várunk?Ő is azt mondta nem tudja.Persze Ő már reggel mondta,hogy császár lesz belőle.
Vártunk.Végre jött a Szakács Dr.nő,akit nem is ismertem,de végtelenül kedves volt,elnézést kért,hogy ennyit kellett várni,de csak 3-an vannak és fent műtöttek eddig,meg ne aggódjak nem lesz semmi baj sem.
Jött az infúzió, katéter,az altatós orvos,az ápoló fiú,és már irány is a műtő.Még Apának is épp csak egy röpke puszit sikerült adnom,mert akkor meg már sietni kellet.
Kezdődött a hacacáré.Nagyon féltem,így utólag bevallom.Folyton az járt a fejembe,csak ne legyen semmi baj.Elkészítettek,megkaptam a szurit a gerincembe,ott is már tök furi volt,mert vagy 3-4-szer éreztem a bökést,és nem így emlékszem Biusnál.
Ja és azt mondja az altatós,nincsen gerinc ferdülésem véletlenül?Mondtam,hogy nem tudok róla.
Elfektettek,még éreztem ahogy letakargatnak,,bekennek,aztán jött a próba.Biusnál ez is másként zajlott,ott valami hideget érintettek hozzám,most meg tűvel szurkálták a nyakam,kezem oldalam,meg a hasam.
Aztán elkezdték.Járt az agyam ezerrel mindenen.Főként,hogy hamarosan megláthatom a kis boksz bajnokomat,és milyen lesz,meg mi lesz,hogy lesz,mi van Biusommal,hogy bírom nélküle.De aztán ezeknél a gondolatoknál,inkább gyorsan összeszedtem magam,és hallgattam a vicceket amiket a beteg hordó fiú mesélt,meg az altatósok trécselését.
Éreztem ahogy bennem matatnak,meg amikor belém könyökölt a Doki,azt hittem a bordám eltörik.Kicsit fel is ment a pulzusom,mert az altatósok rögtön ugrottak,hogy
-igen ez egy kicsit kellemetlen,megvan,mit vártak?
-Kislányt.
-Hát itt is van a kislány
És már láttam is az édes kicsi fenekét amint fölém tartották.
Pár másodperc volt csak,de a könnyeim potyogtak,pulzus megint fel,megint volt ugrálás,de látták mi a helyzet megnyugodtak.
Ez volt 17.25-kor,ott mondták,és egyből eszembe is jutott,hogy azért ez a csaj is csatlakozott a 25-ösök táborához.(Apa is és Bius is 25-én született,Biusnak a névnapja is 25-én van.)
A záróra ugyan 17.28 van írva,de mi a 25-ben hiszünk.

Kicsivel később már bebugyolálva behozták Karinát,ahogy megláttam egyből a Bius ugrott be.Dettó ugyan olyan volt,tökéletes mása Biusnak.Kicsit odatartották az orrommal meg tudtam érinteni az orrocskáját,egy csoda volt,földön túli boldogság és persze könnyek.

Na ez után következett életem leghosszabb órája.Valahogy éreztem,hogy ez már sokkal tovább tart mint Biusnál.Igazam lett.Mikor toltak ki láttam,hogy éppen 1 óra eltelt mióta Karinát kiemelték.
Gondoltam ez csak a második császár volt,biztos több dolguk akadt.Hallottam is műtét közben ahogy csörögnek a szerszámok,meg ment a szívó berendezés,fúúú de rossz volt,még most is átfut a hideg rajtam.

Ahogy toltak ki,örültem,hogy végre láthatom Apát is,és túl vagyunk rajta.
Csak arra emlékszem,hogy behívták Apát szedje össze a cuccomat,(Felét azért sikerült otthagynia,és ez két nap után derült ki,de meg lett!!)és közben nyomott egy puszit.
Kivittek a 102-esbe,az az őrző,éppen 1 ággyal kerültem arrébb mint Biusnál.
Apa jött hozta a cuccokat,be is engedték a szobába simán,nem kellett beöltöznie sem.Mondjuk mondta a Nővérkéne,hogy nagyon nehéz a táska,beteszi Ő ha kell.Hát persze.
Pár szót még válthattunk is,megmutatta,milyen szép a kislányunk.Megbeszéltük,hogy tiszta Bius,hogy én jól vagyok,és már mennie is kellett.

Most nagyon aranyos nővért fogtam ki,bár Ő csak 7-ig volt,de aki utána jött Ő is nagyon kedves volt,és egész éjjel jött másfél óránként és figyelt rám,öntötte a teát.
Bejött a Rublyczki is,megkérdezte hogy vagyok,valamit beírt és kihúzott a szobából.
Később bejött Szakács Dr.-nő is,ő mondta el,hogy az előző császárnál nem jól helyezkedtek vissza a belsőségeim,és a has falra tapadtak dolgok,meg roncsolódott a bal méhem és abból is le kellett csípni.Ijesztő volt hallani,de azt mondta,nem lesz vele semmi gondom,még lehet 3-dik baba is,ha akarunk.Rögtön vágtam,hogy dehogy is.Mondta,hogy jobb is,mert a hasfalam is eléggé széjjel van.Király!!

Este úgy 9 óra tájt hozták ki Karinát,ott is aranyos csecsemős volt,kérdezte tudok-e fordulni,mondtam,hogy nem igazán.Így csak a karomba rakta.Gyorsan csináltam pár fotót,és csak gyönyörködtem benne,már ameddig hagyta,mert elfordította a fejét egy idő után.
Aztán elvitték,Én meg próbáltam pihenni,nem sok sikerrel.
Égett a villany,folyton zörögtek a kocsikkal,csapkodták az ajtókat.Ha fél órákat sikerült pihennem sokat mondok.
Nagyon nehezen ment el az éjszaka.Reggel aztán mire elaludtam volna,jött a nővérke,hogy próbáljak mocorogni,mert megyünk fürdeni.
Halleluja!!De nem volt olyan egyszerű,mint képzeltem.
Jött is,a vártnál sokkal ügyesebben felkeltem,csodálkoztam is,és a Nővér is mondta,hogy szép volt.Lefürdetett,és vissza az ágyba.
Fél 6-kor hozták a drágámat,cicire tették,és nagyon ügyin elvette,cicizett kicsit.
Majd bevitték,és valamikor reggel újra kihozták.Akkor már Én keltem fel,vettem ki,és ismerkedtünk kicsit.
Aztán jöttek a vizitek,majd költözés a 101-esbe.
Na akkor derült ki,hogy nincsenek meg a táskáim.
A többit kipakoltam,berendezkedtünk,közben volt egy csaj aki már hazafelé tartott.
Szóval egész jól elrepült a de.-öt.
Nagyon jó kis szobatársakhoz kerültem,az egyik csajszi a mellettünk lévő faluból származik,vannak közös ismerőseink,tök jókat dumcsiztunk,így hála ég nem járt folyamatosan az agyam Biuson.Ha eszembe is jutott,vagy beszéltünk Apával és hallottam,próbáltam annak örülni,hogy hallom a hangját,meg hogy jól van,jól érzi magát.Egyszer sikerült majdnem elpityerednem amikor néztem a képet amit küldtek.

Karina,szépen ügyesen elkezdett szopizni,evett aludt,néha jártunk cukros vízért,az általában úgy kiütötte,hogy 4 órákat végig aludt.Mondtam is biztos van benne pálesz is.
Első este ugye bevitettem,mert akkor fájt a fejem,kaptam fájdalom csillapítót,meg igyak sokat.Sajnálták az infúziót.Ja meg igyak kávét.Még jó,hogy vittem magammal.
Éjjel aztán durmoltam egy jót,bár a forgással meg a fekvéssel voltak gondjaim,de azért pihentem.
Reggel mondták,hogy Karina is végig aludt.

A többi nap aztán már egész jól telt,Apa be surrant minden nap,így ha csak pár percre de legalább találkoztunk,és amennyire féltem,hogy ettől összeomlok,annyi erőt adott,hogy jobban bírjam.Keri is jött,és az ott dolgozó ismerősök is be be libbentek.
Az utolsó nap telt kicsit nehezebben akkora már csak 4-en maradtunk(2 anya ,2 gyerek),gyerekek aludtak mint a bunda,mi meg beszélgettünk,feküdtünk,aludtunk,unatkoztunk,ettünk.

És végre eljött szerda!!
Karina kapta meg először a záróját,reméltem,hogy nem engedik haza nélkülem.
Az osztályon ugyanis fejetlenség zajlik,még véletlenül sem akkor jöttek vizitelni mikor kellett volna,hanem jóval később,tiszta idegbe voltam ezért is,meg a hó miatt is ami addigra már elég szép mennyiségben esett.
A vizitnél kérdezték megnézte-e már valaki a sebemet mert távozás előtt meg kell,és közölték mehetünk haza,pénteken varrat szedés.
Nem jött senki még véletlenül sem sebet nézni,felöltöztem,összepakoltam.
Odaért Apa is,behoztam a cuccokat,aztán mentem a záróért.
Még meg sem kaptam minden papírt amikor kiabált a Nővérke,hogy menjek,mert megnézik a sebemet.
Kb 1 percet vártak,mert ugye éppen a másik dokitól vettem át a papírokat,már megint kiabált,hogy igyekezzek mert ők várnak.Én meg visszaszóltam,hogy én meg nem tudok kétfelé szaladni,szaladni sem nagyon.El sem hittem,hogy ez én voltam.Kicserélték a kötést,kérdezték ,hogy nézte-e valaki a sebem?Na itt is is beszóltam,Nem ki nézte volna?Már csak azt nem vágtam a fejükhöz,hogy olyan fejetlenség,és kapkodás folyik,hogy akinek nincsen fogadott dokija azt leszarják nagy ívben.
Totál más volt mint annó Biussal,most ránk sem nagyon néztek.A műszak váltásnál,meg a lázmérő osztásnál láttuk a nővéreket,a csecsemőst meg ha jött fürdetni.Tisztelet a kivételnek,mert azért volt egy két aranyos aki bejött nap közben is,megkérdezni,hogy minden rendben-e.
Na mindegy túl vagyunk rajta és többet úgysem megyünk oda!!

Hát ennyi,ez nem lett rövid de minden benne van.

2009. december 19., szombat

Napjaink.

Sok mindenről még nem tudok beszámolni.
Még mindig alakulóban vagyunk,hol,így hol úgy sikerül egy egy napunk.
Többnyire eszem és alszom,de Anya szerint már nem vagyok olyan nagyon jó kislány mint a kórházban.Bár szerintem a mai napomra nem lehet panasza.Ma de.-öt azért még kicsit kihasználtam a helyzetet és kiharcoltam,hogy fogja a fenekem,de most már fél 12 óta alszom.Éppen azon gondolkodik,hogy felkelt enni most már.Mi tagadás üres a pocakom.
Pocakról jut eszembe,nem tudom miért de úgy tűnik bántja a tejci a pocimat,éjjel is úgy aludtam el Anya hasán.
Alvásról meg ,hűűű de klassz Anyáék ágya,az enyém nem nagyon tetszik pedig próbálkozik Anya rendesen bent tartani.Tudom tudom nem helyes de hát csak Anyát és Apát akarom kímélni.Anyának úgyis fáj a pocakja,pedig a varratot már kiszedték belőle,Apa meg annyit dolgozik mindig,nem akarom őket ugráltatni.
Tesó egy igazi kis tündér,nagyon nagyon szeret engem,mindig jön,mesél énekel nekem,puszilgat,vigyázz rám,és még a cumit is visszadugja a számba,már ha elérhető közelbe vagyok.
Az esti fürcsik nem nagyon tetszenek,Apa szokott fürdetni,Anya öltöztet Bius meg figyel és segít mindenben,én meg általában sírok.
Na jól van lassan kelek mert a pelusom is megtelik lassan,legalábbis a hangok erre utalnak.

Tettünk fel képeket albumba az oldal sávból elérhető.

2009. december 16., szerda

Sziasztok!(Anya)

Végre itthon vagyunk!!

Egyenlőre csak annyit,hogy jól vagyunk,minden rendben velünk.
Karina egy tündérien édews ,nagyon jó kisbaba!!Tényleg jobbat nem is kívánhatnék.Eszik és alszik.Sírni én is ma hallottam igazából először amikor jöttünk hazafelé és éhes volt.
Remélem ilyen is marad.

Bius teljesen oda van érte,annyira örülök,de azt hiszem ,hogy figyelnünk is kell majd rá nehogy túlzásba vigye.

Most nem írnék márt egyenlőre élvezem Biust,és Apát meg,hogy itthon vagyunk.
A többit ha lesz időm és kicsit összeszedem magam megírom.
Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a jókívánságokat, az sms-eket és,hogy ennyien,és így velünk voltatok!!Nagyon sokat jelentett nekem!!KÖSZÖNÖM!!

2009. december 14., hétfő






Tegnapi videó és 1 mai kép rólam!

A hírek pedig 1-re jobbak,lehet,hogy szerda lesz a hazajövetel!!!

2009. december 13., vasárnap



Ezt tegnap sikerült kiküldeni apának!

Első Napom!




Sziasztok!

Jól vagyunk,anyukám már felkelhetett és már ő vett ki a kiskocsimból.Már ciciztem is legalább kétszer.A doki megint nyomi volt reggel.De több rendes nővérke is van azért.A mai jó hír,hogy csütörtökön haza mehetünk,ha minden igaz.Majd még üzenek nektek őseimen keresztül.

Jók legyetek!

2009. december 12., szombat

MEGÉRKEZTEM!!!


Hát sziasztok a nevem Juhász Karina

A súlyom 3540 gramm és 55 cm magas vagyok!
Nagyon nehezem érkeztem meg.
Az összes pancsi vizem elszökött már mire kezdtek valamit anyukámmal.
De aztán beindult a szekerünk és sikerült kiszabadulni a pocakból 17.25-kor!
Azt mondta apukám,hogy hasonlitok a nővéremre.
De én mégis más vagyok.
Köszöntök hát mindenkit ezen a szép napon ami a születés napom lett!
(hát idegörlő 1 nap volt!De megérte!)

Megérkezett!!!!

Megszületett Juhász Karina. Mindketten egészségesek, jól vannak. Az adatokat majd a büszke apuka megírja (elmondta, de örömömben nem tudtam megjegyezni). Nagyon hasonlít a Biusra.

Még semmi!

Sikerült beszélnem a Robival, még mindig semmi!!! Egyetlen orvos van, az is a műtőbe. Ráadásul pont az akinél a Bius született és elég bunkó volt a Jucival. Én most már nagyon ideges vagyok!!!
Egyszerűen nem hiszem el, hogy ennyit kell várniuk!!!! Akinek nincs fogadott orvosa azzal azt tesznek amit akarnak?! Lenne még véleményem de inkább nem írom le.

Még nincs hír...

Tudom, hogy mindenki izgul és szorít de sajna még nem tudok mit írni. Csak néha kapunk hírt a Robitól. A legutóbbi az volt, hogy kevés és gyenge fájás van, nem tágul a méhszáj, délig még vártak és utána császár. Ez kb. 11-kor volt és azóta semmi hír. Már nekem sem kell manikűrös.
Remélem hamarosan jó hírrel szolgálhatok.
Úton vagyok.......

Végre!!! Talán ma meglesz a másik keresztlányom is!

Én a Judit nővére vagyok (Keri). Ma reggel 7 óra előtt telefonált a húgom, hogy szivárog a magzatvíz és elindulnak a kórházba. Annyit tudok, hogy a Robi bemehetett vele (látogatási tilalom van).
Azóta semmit sem tudok, de ígérem amit van valami hír írni fogok.
Bius a mamánál van.

Vagy vagy.

Mivel nagyon tudatlan vagyok,megint nem tudom mi a helyzet.
Most reggel,hogy felkeltem,hogy kimenjek pisilni,-meg amúgy sem bírtam már aludni,-valami folyt ki belőlem(BOCS).Nem tudom lehet-e a magzat víz,mert csak egy kevéske volt ,nagyon halvány sárga és átlátszó,kicsit nyálkás.
Na most erre varjak gombot.
Ugyan próbáltam most utána nézni,de nem találtam semmit.
Szerintem hamarosan megtudom mi ez.

2009. december 11., péntek

:))

Nos a helyzet változatlan.Megint haza jöttem,de most már kicsit okosabb lettem.
Ma sokat kellett várni a dokira,ráadásul az volt akinél Bius született,és valamelyik nap közölte velem,hogy itthon csináljunk valamit a zárt méhszájjal.

Most sem volt kedvesebb,megnézte az eredményeket,mondtam neki,hogy tegnap valószínű,hogy elment a nyákdugó.Közölte velem,hogy jól van akkor hajrá és vissza adta a papírjaimat.

Na itt voltam azon a ponton,hogy elegem van,és rákérdeztem,hogy ugyan már mondjon valamit,hogy most mégis mire számítsak.

Megnézte,hogy császár volt Bius is,meg,hogy mikorra voltam kiírva és végül felhívta a Főorvost,és rákérdezett a dolgokra.
Azt mondta,hogy mivel ennyire zárt a méhszáj kevés az esély arra,hogy tágulni fogok.A császár miatt amúgy is 40% esélyem lett volna a normál szülésre.
Ezért ha nem történik semmi akkor hétfőn már úgy készüljek,hogy 10 óra körül menjek és akkor császár lesz belőle.
Hát ez van,egyet már kibírtam ezt is túlélem,sőt lehet jobb is így mert most kicsit nyugodtabb vagyok.

16:17
A rend kedvéért azért még szólok,hogy a helyzet változatlan és még mindíg itthon vagyok.
És legalább már annyival könnyebb,hogy Apa is itthon maradt velünk.

:)))))

Hát ne haragudjatok csajok,de még mindíg itthon vagyok.:((((

Megyünk ma is be,amint hazaértem írok,ez úgy 11 körül lesz.
Az éjjel már gondoltam rá,hogy ha nem tudok írni ,és Apa bent lehet velem akkor meg fogom kérni a Nővéremet,hogy írja meg ha bekerültünk,mert már nagyon aggódom,hogy ha elfogy a körmötök az újjaitokkal fogjátok folytatni.:DDDD

Köszi minden hsz.-t,és minden látogatást,és mindenkinek aki olvas minket és szurkol.
Ebből biztosan erőt merítek majd a kórházban töltött napok alatt.:))))

2009. december 10., csütörtök

:DDDD

Ne aggódjatok,még mindíg egybe vagyunk!!:))
Helyzet változatlan!
Látom azért páratoknak nem kell manikűrösre költeni:DDDDD
Köszönjük!!

15:45
Jaj csajok tényleg annyira kedvesek vagytok!
Olyan jókat mosolygok a hozzászólásokon,és olyan jól esik,hogy ennyien velünk vagytok és ilyen sokat gondoltok ránk.
Ha indulunk mindenképpen megpróbálunk még írni előtte.

Szóval az előbb egy kicsit beijedtem.
Mióta hazajöttünk most voltam először pisilni,és hát bocsi a kifejezésért a tisztaságimon alvadt vér volt.
Gyorsan hívtam a védőnőmet,hogy most ez a vizsgálattól van-e ,mert én erre gondoltam.
Azt mondja igen valószínűleg a Doki segíteni akart hátha megindul a szülés,és ha vérzek továbbra is akkor menjek be,ha nincsen semmi akkor meg biztos a vizsgálattól volt.
Bébikénk mozog ugyan úgy egy percre nem fárad el,úgyhogy az is rendben.
Most eltelt 20 perc és még semmi,hála Isten,úgyhogy valószínű tényleg csak a vizsgálat volt az oka,de holnap majd rákérdezek.

18:15

Még mindíg itthon vagyunk.:DDD

20:09
Még mindíg itthon!!!
Csak szeretném tényleg megköszönni!!
Nem is tudom mit mondjak,teljesen meg vagyok hatódva.:DDDDD
KÖSZÖNÖM,KÖSZÖNÖM,KÖSZÖNÖM,KÖSZÖNÖM!!!!


21:00
Most írt Móni barátnőm SMS-t, és gyorsan fel is hívtam,mert azt írta,hogy ami du-án volt az a nyákdugó volt.Neki is dettó ez volt.
Én nem tudom,mert Biussal nem volt ilyen Védőnőm meg azt mondta,hogy rózsaszínű átlátszósnak kellene lennie.
Most kicsit megnyugodtam.:)))

2009. december 9., szerda

......

Folytatom ahol abbahagytam.
Még mindíg haza jöttem.
Ma nem volt vizsgálat,csak az NST.
Megkérdeztem a Dokit,azt mondta (amit egyébként is tudtam),hogy egy hétig engedik csak a túlhordást,holnap mehetek újra.
Most megint egy idősebb és normális doki volt.

Még mindíg köszi a jótanácsokat és a szurkolást,remélem hamarosan szolgálhatunk jóhírekkel.
Apa elment jó nagy undorral melózni.

16:53 van
és még mindíg itthon vagyok lányok!!:)))
Köszi aranyosak vagytok!!!
Egyébként a derekam már fájdogál,de ebben sem bízom,hogy attól van.

20:34
Még mindíg egybe!Már a derekam sem fáj:DDDD
Szerintem nem megyünk éjjel.

Holnap írok:DDD

2009. december 8., kedd

:PPP

Még mindíg semmi.
Doki azt mondta,kellene itthon kezdenem valamit ezzel a zárt méhszájjal.
Holnap újra megyek.

Egyre többet hallom,hogy meg kellene szülnöm,már kibuktam egy kicsit rajta.

2009. december 7., hétfő

,Megint haza jöttem!

Szóval az a helyzet,hogy nem is biztos,hogy kis lánykánk a lusta.
Legalábbis a DR.Úr szerint.
Most a Berzsenyi Dr.Úr volt,Ő már a múltkor is nagyon szimpi volt,és most is nagyon aranyos volt.
Azt mondta,hogy neki nagyon gyanús,hogy ennyire zárt a méh száj.Megnézte a kis könyvem az Uh.-okat,és azok alapján azt mondja szerinte inkább 10.-e az időpont.
Holnap azért ugyan így mennem kell és megint mindent megcsinálnak,plusz a vizsgálat meg magzatvízet is néznek.
Ezek szerint lehet még pár napig dolgoznia kell Apának is és Mamának is.

Ezt le kell írnom!!
Mikor kiértem a kocsihoz,Bius szó szerint mérges volt és rám sem akart nézni.
Kérdeztem visszamenjek?
Bólogatott.
Annyira jót játszott meg csemegézett,hogy nem akarta abbahagyni.

MÉG MINDÍG!!

Köszönjük megint a sok agódást szorítást!Még mindíg itthon vagyunk.:)))
Apa már bejelentette a munkahelyén,hogy szerdától nem lesz,szerintem Ő már tud valamit.
Én még nem,semmit nem érzek.
Igaz egyre jobban várom,és minden apró változásra figyelek,de semmi.
Ma dél körül megyünk NST-re ha hazajöttem írok.:DDD
Mégegyszer köszönöm csajok!!Olyan jó tudni,hogy mind velem vagytok és gondoltok ránk!!!:DDD

2009. december 6., vasárnap

Még egyben!

Megvolt az NST.
Vizsgálat is volt,még zárt a méhszáj,úgyhogy holnap mehetünk megint.
Köszi a szorításokat!!!
Apa is már teljesen oda van,nem szeretne menni szerdán du.-án már dolgozni.
Hát nem rajtam múlík,mondtam beszélje meg kisebbik lányával.

2009. december 4., péntek

Még itthon és egybe.

Voltam NST-n.
Az eredmények jók,nem is vizsgáltak.
Majd Vasárnap kell menni reggel 8-ra.

2009. december 3., csütörtök

:)

Még mindig egyben vagyunk!

Tegnap még bementem Apáékkal Fehérvárra z Oriflameért is,de az Auchanba már nem mertem bemenni.Úgy volt,hogy Apa meg Bius mennek,de Bius is kint maradt velem.Így viszont nem úsztam meg egy rohanást,mert persze,hogy akkor kell PISIKÉNE.
Szaladtunk be a Wc-re,már ami tőlem tellett.Na azt utána éreztem is.

Hazafelé még bementünk Mamiékhoz,meg Keriékhez is.
Itthon aztán el is feküdtem.
Este ettem barack befőttet.Mára már tudom,hogy még azt is hanyagolnom kell egy darabig.Hajnalban arra ébredtem,hogy görcsöl a hasam.Már majdnem azt hittem menni kell,de aztán mikor kiszálltam az ágyból mocorogtam kicsit beindult az emésztésem.
Azért még kifestettem egy üveg matricát,meg le is fürödtem és hajat is mostam,úgysem tudtam volna aludni.
Fél 5-kor aztán visszafeküdtem,és 8-ig durmoltunk.

Most aztán szenvedek,mert a hasam az még mindig nem oké,meg most még a derekam is fáj.

De egyenlőre egyben vagyunk.:)))

2009. december 1., kedd

Képek és még egyben.

A csikos pulcsi Biussal a 39.héten,a kék pólós meg a mostani.

Köszönjük mindenkinek az érdeklődést,még egyben vagyunk!
Szerintem ,legalábbis mostani éréseim szerint tovább is fogjuk húzni.
Pénteken kell mennem megint NST-re,majd meglátjuk a folytatást.

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába.

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.