2009. december 13., vasárnap

Első Napom!




Sziasztok!

Jól vagyunk,anyukám már felkelhetett és már ő vett ki a kiskocsimból.Már ciciztem is legalább kétszer.A doki megint nyomi volt reggel.De több rendes nővérke is van azért.A mai jó hír,hogy csütörtökön haza mehetünk,ha minden igaz.Majd még üzenek nektek őseimen keresztül.

Jók legyetek!

7 megjegyzés:

E. Jucus írta...

Csodaszép kisbaba,tényleg tiszta Bius!!! Millió puszi Nekik és az otthon maradottaknak is! :)))

Emi és Laci írta...

Nagyon édes vagy! Reméljük csütörtökön tényleg jöhettek haza! Bius már biztos nagyon vár! Addig is sok-sok tejcsit kívánunk!
Puszi!

Marietta írta...

Reméljük tényleg csütörtökön már haza mehettek és együtt lehet az egész család.:)Sok sok tejcsit kívánunk nektek!:)
Puszi Marietta

Kata és Tommy írta...

Karina !
Te napról napra szebb vagy:-)
Ha nem lenne ilyen gyönyörű nővéred, akkor Te lennél az első plátói szerelem...
Puszillak:Tommy

Hello Kitty írta...

Ezek tényleg jó hírek!!!
A csütörtök pedig hamar itt lesz addig tessék ám szorgalmasan cicikézni és nagyokat alukálni anyával együtt!
Puszilunk

Lindaanyu írta...

Gyönyörű szép formás Leányzó vagy és tudom már most uncsi hallani 8pedig fogod még egy párszor) tényleg tiszta Bius vagy!
Örülök hogy anya már fel tudott kelni és sok sok puszit küldönk NEKTEK már nagyon várjuk anya beszámolóját is!!!!
Puszi puszi puszi puszi

Tündi,Luca és Zsombi írta...

Biztosan minden rendben lesz és hipp-hopp itt lesz csütörtök(persze bent nem telik gyorsan az idő :s)és együtt lehettek mindannyian :)gyönyörű babóca vagy :)És én is leírom,hogy hasonlítasz a nővérkédre!:)
Puszi

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába.

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.