2009. december 6., vasárnap

Még egyben!

Megvolt az NST.
Vizsgálat is volt,még zárt a méhszáj,úgyhogy holnap mehetünk megint.
Köszi a szorításokat!!!
Apa is már teljesen oda van,nem szeretne menni szerdán du.-án már dolgozni.
Hát nem rajtam múlík,mondtam beszélje meg kisebbik lányával.

8 megjegyzés:

Tündi,Luca és Zsombi írta...

A mai nap még hosszú,bármi megtörténhet!:)
Szerdáig meg csak kibújik a kiscsajszi :)
Puszi

csai írta...

Biztos ami biztos, kitartó a csaj, és ez jó... :D
Nézzetek utána a következő front mikor lesz.... hátha az majd kicsalja a hölgyet! :)

Ritkán írunk, ugyan, de mindig itt vagyunk ám ;)

Pussz

Emi és Laci írta...

Kitartó a kiscsaj! Már azt sem akarta megmutatni fiú lesz vagy lány, és most is jól húzza az időt!
Várunk nagyon!

agika írta...

Már mi is nagy izgalomban vagyunk;))))
Kitartás!!!!!Apának is:P

Puszink!!!

Hello Kitty írta...

Beszéljetek a kiscsajszikával!
Én Kittyvel megbeszéltem hogy mikor bújjon ki és bejött!!!!
Mi is tűkön ülünk már nagyon!!!!
Szorítunk!!!!!
Puszilunk

E. Jucus írta...

Aztaaa ez "rosszabb" mint mikor Vilcsit vártam :)))) Kicsit a miénk is ez a kiscsajszi :)))) Millió pussz!!! Ott vagyunk/leszünk!!! ;)

KyttiS5 írta...

Boldog MIKULÁST!!!
BEnce és KYtti

Tom írta...

Hát, te sosem akarsz szülni??? :-o :-P :-)

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába.

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.