Tegnap megvolt a 4.-dik NST.
Még mindig minden eredményem jó,így nem is vizsgáltak.
A papíromon amit az NST-n csinál a gép mintha egy jó sűrű léces kerítés lenne.ÍMeg is kérdezte a Doki,hogy mindig ennyit mozog?Mostanában igen.
Viszont ami rossz,tegnap lezárták a Fehérvári kórházat is a járvány miatt,látogatási tilalom van.
Ha kihúzzuk jövőhét vasárnapig sem biztos,hogy jobb lesz a helyzet.
Sebaj ,még jó,hogy nővérem ott dolgozik,remélem ő meglátogat.
Én egyre rosszabbul tűröm a dolgokat,most már nagyon minimális amit meg tudok csinálni.
Vannak napok amikor jobb,de tegnap is hazaértünk és feküdtem vagy két három órát,aztán annyi volt,hogy elmosogattam,és már tettem is le a fenekem.
Karina annyit és olyan durván rugdal,hogy nem győzök jajgatni.
Néha bele nyilall a combomba,mintha görcs húzná,fáj a derekam,és az alvás is,most éjjel már fél óránként fordultam egyik oldalamról a másikra,mert annyira elzsibbad a csípőm.
Még jó volt,hogy előtte két napig tudtam félig ülő helyzetben hanyatt aludni a nátha miatt.Ma már ez sem ment.Fent is vagyok fél 5 óta.
Azt hiszem felébredt a család:))
Szettem össze képeket is,majd ha esz időm még felrakom.
2009. november 28., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Egyik kedvencünk.
"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába.
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába.
Még egy kedvenc.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.
Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.
Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.
Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.
Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.
5 megjegyzés:
Győztél, megnyerted a legnagyobb harcot,
Kifejlődött tested, csudaszép lett arcod.
Kilenc hónap várakozás, mindennek van ára,
Mutasd meg magad, gyere a világra.
Elindulsz egy alagúton, vakító fény hívogat,
Magad körül nem látsz mást, csak hatalmas arcokat.
Mosolyognak, Téged vártak hosszú idő óta,
Sírásod számukra isteni nóta.
Hideg van, megszoktad a burkolt világot,
nem ismerted máig az igazi valóságot.
Megszakad hirtelen az összetartó kötél,
nem visz vissza senki, ide születtél.
Újra vizet érzel, megdörzsöl egy néni,
Furcsán érzed magad, elkezdesz félni.
Lefektetnek valakire, olyan ismerős az illata...
Igen! Tudom már! Ez ÉDESANYA!
Nagyon várunk már kicsilány!
Puszillak:Tommy
Sehogy sem jó, semmi sem jó, itt fáj, ott fáj - készülődünk, készülődünk...
Most is van itt egy front, de a hét közepére is ígérnek:)
Irigyellek. Nem, nem azért, mert hamarosan vége, imádom ezt az állapotot.
Azért, mert nemsokára ismét belenézhetsz a világ legszebb szempárába, azért, mert újra átélheted a csodát, azt a lelked mélyéig hatoló, rajongó, ős-szeretetet sugárzó nézést, amire csak az újszülötted képes.
És megint elcsodálkozhatsz magadon - hogyan lehet ennyire szeretni...
:) Valiék.
U.i.: utólagos engedéllyel elloptam Katáék hozzászólását - olyan szép!
Nem is értem, hogy hogyan juthat eszedbe, hogy nem látogatlak meg!!!!!! Már mi is várjuk a kiscsajt! Nővéred
Kitartás már itt a vége lassan!Letelik az idő és egy csodaszép kislányod lesz ismét!
Sokat gondolunk rátok és szorítunk,hogy minden rendben legyen(Na és persze rendben is lesz)!
Puszi:Bius és Bogi
Karina? Szép! Teljesülni látszik a vágyatok? Hm? ;-) Tudod, hogy Marcikánk is 37 hétig lány volt? :-P
Szorítunk!
Megjegyzés küldése