2009. november 8., vasárnap

2009.11.06.az első NST.

35.heti képek.



Pénteken megejtettük az első NST-t.
10 körül indultunk itthonról,és azt hiszem jókor is érkeztünk,mert nem voltak sokan.
Kicsit változott a rendszer a Biuséhoz képest.Most már hívó rendszer működik.
Mivel ezt nem tudtam vagy 5 percet ücsörögtem mire az ott levő kismamáktól megkérdeztem,hogyan megy ,és utána rögtön be is hívtak.
Hát egy biztos a nővérek hozzáállása sem változott.
Mintha már ezer éve oda járnék és mindent tudnom kellene.Még jó,hogy vannak emlékeim róla mit hogyan kellett csinálni.
A vérnyomásom ott is magas volt,de a szokásos mondókámat elmondtam ,békén hagytak.
Aztán még várnom kellett a dokira is a Csetényi volt,hát nem örültem neki.
A legelső baba mikor elment,ő uh.-ozott másodszor és akkor unszinpatikusan viselkedett.
Míg vártam beszélgettem egy csajszival, a másodikat várta Ő is,de neki sem volt fogadott orvosa,sem most sem az elsőnél és azt mondta,nem volt semmi gond sem,nagyon normálisak voltak.
Hát remélem Én sem a legrosszabbat kapom ki.
Szóval hamar behívtak,az első kérdés az volt,hogy császárom volt,jól látja?
Aztán,hogy látja a magzat mozgást már számolom,meg,hogy meg kellene ejteni a 36.heti uh.-ot,mondtam hétfőn megyek.Akkor ennyi volt,mert mindent tudok,viszlát.
Hamar végeztem hála ég.

Holnap UH!!Szorítsatok,hogy bébinknek végre legyen neve is!!!

3 megjegyzés:

Kata és Tommy írta...

Rendben!Szorítunk holnapra!....báááááááár én sejtem, hogy mi a neme. :-)
Ha mást írsz le holnap,akkor nekem is nagy meglepi lesz :-)))))
Puszi:Kata :-D

csai írta...

DRUKKK!

Puszi

Mia és Maja írta...

Izgatottan várjuk a holnapot!:)
Mi is sejtunk valamit,majd kiderül,igaz lett e...:p;)
Puszi!

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába.

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.