2009. november 3., kedd

35.hét.

Ehhez is elérkeztünk,el sem hiszem.
Bár most már ott tartok,hogy alig várom a végét.

Már nagyon fáj a derekam és a hasam alja is amikor sokat ülök.Az éjszakáim egyre rosszabbak,folyton forgok,elzsibbadok,fáj a derekam,egyre többször felébredek,háton fekvés már nem nagyon megy,és korán kelek.
Egyre nyűgösebb és dilisebb vagyok.
Ezt is észrevették már rajtam,Mónika barátnőm fel is hívott,hogy nem tetszem neki,mert én nem ilyen vagyok.(Köszi!Kicsit észhez tértem!)
Igaza van és tudom is,de most megint ez így kicsit sok egyszerre ami történik velünk.
Jelentem tettem a dolgok ellen.Kértem tanácsot a homeoinfóról,ez egy homeopátiás oldal amit olvasgatok és ha valamit nem tudok meg is szoktam kérdezni.Most is kaptam ötletet,már elkezdtem szedni a bogyót,illetve a Magne B6-ból is szedem a 3x1-et ahogy kell.
Persze tudom,hogy ez mind velejárója a terhességnek,de Biussal abszolút nem voltak ilyen gondjaim.Vele pl,még az utolsó napon is háton aludtam,és semmim nem fájt.
Az is idegesít,hogy a lakás szanaszétt és nem tudok rendet tartani.
Még Tesónak is van pár dolog amit meg kell csinálni,venni de ahhoz sincsen kedvem.
Sőt még az én táskám is a szekrényben áll tök üresen,és még oda is kell venni jópár dolgot.

Tegnap voltam Évánál megint mérésen,minden oké.

Majd el felejtem! Apa a múltkor azt álmodta,hogy fiú lesz és Ferinek fogják hívni.
Hogy ezt honnét vette?Mármint a Ferit.
Két napja meg azt mondta egyre jobban fiúnak érzi.
Hát ezzel valahogy most én is így vagyok,de talán azért mert a családtagok ezt tömik belénk,ugye nővérkém.
A Zsuzsa meg az orr alapján azt mondta fiú,de Ő Biusra is végig fiút mondott.
Egyébként az ismerősök a hasam formájára lányt mondanak.Sőt a Nagymamám akinek a szeme sem tökéletes,kitapogatta a derekem és Ő is lányt mondott.Ez egyébként vicces,de inkább hinnék neki.

Jaj és ami a lényeg!

Lányok!
Nagyon szépen köszönöm az előző bejegyzéshez a sok hsz-t,és bíztatást!!!!
Nagyon sokat segítettetek!!!
Köszönöm!!!!!

4 megjegyzés:

CsaCseLeV írta...

Na tessék, pont most írtam a másikba, és ezekre is gondoltam, mikor arról írtam, hogy a végén nagy pocakkal milyen nehéz, pláne, ha még egy gyerkőc is segít "könnyebben" megélni a napokat:)
Mind így vagyunk ezekkel a dolgokkal, vannak jobb és rosszabb időszakok, örülök, hogy most a jobb felé lendülsz!

Hja, a Csengével nekem is csak annyi volt, hogy nőtt a hasam, és mozgott a baba! Bezzeg a Csanu, meg ez a harmadik kis Babóca...

A nemekről: az összes jóslásra, amit itt soroltál rögtön lenne egy sor példám - sajna mindkét nemről... Szóval a tuti, csak ha megszületik, és meglátod...de az már nagyon hamar itt lesz!

Egy dolog még, látom, már apa is vacilál, hogy nem lesz-e fiú:)
Ami az én egyszemélyes példám alapján erre engedne következtetni: nem tetszik neked a választott a fiúnév. Ezzel én is így voltam a Csanunál... nem is ez a név szerepelt először a pólyáján! Később változtattuk meg.

Szóval további jókat! Sok puszi: Vali.

Emi és Laci írta...

Én is tök hisztis voltam a terhesség végén, de mikor megszületett Lacika, mindenki annyira örült, hogy egy másik "anya" jött haza! Egy vidám,jókedvű, kiegyensúlyozott, nyugodt... Meglátod, te is így jössz haza a picivel! És addigra mindenki megbocsát!
Lehet, hogy már csak akkor mutatja meg a pici, hogy mi lesz, ha kibújik, nagyon szégyenlős! Pedig olyan kíváncsiak vagyunk!
Kriszti

agika írta...

A hisztisség nálam nem csak a terhesség végén jött elő:P Persze akkor fokozottan,pedig én aztán végig szedtem a MagneB6-ot,főleg,hogy korán kinyílt a külső méhszáj...(napi 3x2).
Remélem jól telnek az utolsó hetek,Bius is biztosan érzi hogy készülődik Kistesó:)))

(Úgy tudom,hogy a MagneB6-ot a 36.hét után nem ajánlott szedni,mert a méhszáj tágulását akadályozza.Nekem is azt ajánlotta a dokim,h.a 36.hét után nyugodtan hagyjam abba.)

Puszi:Ági

Kata és Tommy írta...

Nem felejtettelek ám el :-)))
Nemsokára megy a posta, csak....Kata torkát gyógyítgattam :-)))
Puszillak : Kata

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába.

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.