2010. március 12., péntek

Megint PARA Anya.

Nagyon Boldog Hófordulót a mi kis 3 hónapos nagylányunknak!:)))

Nos szerdán voltunk védőbe.17 dkg-ot híztál összesen 1 hónap alatt.
Igaz ebből bő fél hónap betegséggel telt mindkettőnk részéről,illetve szopiztál te két óránként ,normál sárga volt a székleted olyan ahogy a nagykönyvben le van írva,éppen csak napi 3-4 teli kakis pelus volt.És bukni is elkezdtél ami eddig ugye nem volt jellemző.

Ennek ellenére eléggé elkeserítő,hogy csak 17 dkg-ot sikerült összeszedni.
Évának (védő nő) mondtam,hogy két ciciből eszel,mindig azzal kezdünk amivel befejeztük,ha kifogyott(legalábbis én azt hiszem,mert igazából nem tudom,hogy így van-e,fejni nem tudok belőle,sem a szívóval sem kézzel) hiába adom vissza nyüszizel,megkapod a másikat és eszel tovább.Azon is elkezdesz nyűglődni akkor abbahagyjuk,böfi,megint megkínállak de általában már nem kell,csak nyűglődsz.Olyankor cumi be segg rázás és jönnek a böfik meg a bukik.
Ebből gondoltam Én naiv,hogy elég amit eszel és jól laksz.
Szóval Éva azt mondta,hogy valószínűleg a szomj oltót szopizod csak ki és a zsíros amiért meg kell dolgozni az ottmarad.
De kérdem én(tőle is megkérdeztem,de nem értettem a választ),ha azzal kezdünk amivel befejeztük,akkor abból elvileg zsíros tejcinek kellene jönni nem?Nekem ez így lenne logikus,mivel előző evésnél abból a szomj oltót leszívod.
Ha valaki nagyon vágja ezt a dolgot légyszi világosítson már fel!Köszi!

Szóval most ismét tiszta para vagyok,hogy kevés a tej,éhen fogsz maradni,nem tudlak szopiztatni,béna vagyok....stb.

És tök érdekes,hogy Bius anno(tudom nem szabad hasonlítani a két gyereket)5 perceket evett egy ciciből,és mindig felváltva,sosem abból kapott amivel befejeztük.És akkor volt tejci rendesen.

Most is itt vagy a kezembe,egy ciciből ettél kb 5-8 percig,volt két nagy böfi,buktál is,tartottam szünetet,jó 10-15 percet,megkínáltalak a másikból,nem nagyon kellett.Kb negyed órája vagy a kezembe és még mindig forgolódsz,mert jön fel a böfi.
Nem értem!Egyszerűen nem értem mit kellene tennem!
Már odáig jutottam,hogy jövő héten csütörtökön menni kell szurira és íratok ki tápszert,hogy legyen itthon ha kell.

2 megjegyzés:

Álommanó írta...

Szia!

remélem, hogy megoldódik a probléma.
Nálunk csak a középsővel volt gond, ehhez hasonló, és sajnos tápszer lett a vége. :( Egyszerűen lusta volt cicizni, így nem is volt annyi tej, mint kellett volna :( A hátránya, hogy alig lehet leszoktatni a cumiról... Viszont legalább jó súlyba került, miután elkezdtük.

Ne aggódj, mert attól csak még kevesebb lesz a tej. Bármi is lesz a lényeg úgyis az, hogy szeresd, és vigyázz rá. A többi megoldható. :)

Kriszta

Tündi,Luca és Zsombi írta...

Boldog hófordulót kívánunk! :) Gondolom nagy újdonságot nem mondok,hogy sűrűn tedd cicire.És bizony nem egyformák.Nálunk Luca 5perc alatt telette magát,2óra hosszát kibírt,ez ment 10hós koráig.Tápszerről hallani sem akart.Viszint Zsombinak kellett a táp,ő is hamar végzett,de 2hónapig ordított éjszaka,mire rájötütnk,hogy éhes :( Mi meg a hasára fogtuk,közbe meg éhes volt:(
Ha mégi skaptok tápt,ne legyél elkeseredve!!!Attól még mehet a szopi is,és csak kiegészíted!Kitartás!
Puszi

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába.

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.