????
Képek.
Kidőlve.
Egy kis nyálcsorgós.
Legózás.
Köszi az eddigi válaszokat!
Igazából még mindig nem tudom,hogy mi is a helyzet.
Tegnap próbálkoztam,többszöri ciciztetéssel.
Kínlódtunk,sírtunk rendesen.
Fejtem,bogyót ettem,teát, vizet ittam,és utána olvasgattam mik is a jelei,ha kevés a tejci.
Nos Rád egyik sem jellemző.
A vége az lett,hogy este fürdés után már hiába tukmáltam,nem kellett csak sírtál.
Majd elaludtál,letettelek fél 8-kor és hajnalban 3-kor keltél.
Valószínűleg eleged lett a sok cicizésből.
Most ott tartok,hogy azért még próbálok mindent megtenni,hogy legyen tejci.Amit lefejek azt akár ha csak 1 csepp akkor is teszem a fagyóba,ugyanis ez most olyan nekünk mint az arany.
Egyik kedvencünk.
"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába.
Még egy kedvenc.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.
Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.
Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.
Kidőlve.
Egy kis nyálcsorgós.
Legózás.
5 megjegyzés:
Héé! Ha a gyerkőc nem mutatja jelét az éhezésnek, akkor nincs semmi baj!!
Vannak lassan gyarapodó babák, anno a Kismamában olvastam az egyik szerkesztő naplóját, az ő lánykája is alig hízott valamicskét:)
Nyugi, és ne erőltesd a cicit, mert akkor tényleg elege lehet belőle!
Most rohanok - kórházi csomagomat rakom össze, mosok, vasalok, meg ilyenek - nem, még semmi, csak készülődünk, kihasználom, hogy a gyerkőcök a mamánál vannak.
Puszi, és nyugi: Vali.
Megint elolvastam - szerintem ne törődj semmivel, adj neki, ha kér, és minden OK lesz!
Tuti nem éhezik, és szerintem ne tartsál otthon tápszert, ha szoptatsz, mert egy elkeseredett pillanatban biztos előveszi az ember lánya, és onnantól nincs megállás...
Nyugi! És szorítok!
Puszi: Vali.
Szia Judit!
Most olvastam el az előző bejegyzést is. Annyira édes vagy ahogy aggódsz. Hidd el, nincs semmi probléma, csak lehet, hogy túl mohón kezdi Karina a hamizást és tele megy kicsi hasa levegővel és azért bukik vissza időnként. Barátnőm lánya ugyanezt csinálta kicsinek, megkérdezem tőle, hogy mit is csináltak akkor ( már olyan régen volt ).
Tudom, olyan nehéz azt mondani, hogy nyugi, de te is tudod, hogy az idegrendszer a karmester. Ha idegeskedsz, az csak negatív a tejecskével szemben . Kínáld meg mindig, és ha kér, akkor úgyis el fogja fogadni. Egyébként nem történt a szervezetedben valami változás, vagy nem ettél mostanában valami mást?
Puszillak: Kata
Csatlakozom előttem szólókhoz,bár sajnos nálam mindegyik fiú lusta volt,és nem akartak szopizni:(((
Én Picurral felhívtam egy szoptatási tanácsadót,és a Kismama Szoptatás c.könyvében is találtam használható tanácsokat.
Remélem megoldódik hamarosan a probléma,és Karina is rákap a cicizésre;)
Kitartás,ne add fel!!!
Puszink!!!!!
Nálunk a Szabi már a kórházban is kapott pótlást, és szoptatás mellett is. nekem nagyon rossz védőnő jutott, és semmiben nem vettem hasznát. ő azt mondta, hogy ha gyakran teszem mellre, akkor estére nem lesz elegendő tejem. így a 3 hónapot amikor betöltötte, abbahagytam a szoptatást, és csak tápot kapott (Apa mindig tejcinek hívta).
nekem az első hónapokból az maradt meg az emlékeimben, hogy szoptatok 1-2 óráig folyamatosan, mégis sír a gyerek. a szívem majd megszakadt, hogy abba kellett hagyni a cicizést. depressziós lettem miatta, magamba fordultam, hogy egy ilyen alapvető dolgot sem tudok a gyerekemnek megadni, akkor milyen anya vagyok???
a tápszer után már nem voltak sírások, és gömbölyödött szépen. de én mégsem lettem nyugodtabb, csak már magamba fojtottam ezt az érzést, mert a gyerek volt a fő szempont, nem az én lelkivilágom.
de azt tanácsolom neked, hogy attól, hogy nem hízik fél kilót hetente, még ne hagyd abba a szopit. ha éhes, úgyis jelzi. ha meg nem éhes, akkor hiába tömködöd a cicivel, úgyse fog enni. éhen biztos nem fog halni :)
de ha mégis a tápi mellett döntesz, azt is fogd fel úgy, hogy üvegből is ugyanolyan szeretettel, törődéssel adod, mint ciciből.
Remélem napokon belül megoldódik a gondod!!!
Megjegyzés küldése