A száraz dolgok.
NEM híztam!!!
NEM nőtt a hasam!!!!
Jó magas 6,2 volt a vércukrom.Nesze neked torta.
Egyébként minden oké.
Megint feljebb van a kis manó,ezt érzem is.
Szerdától kezdhetem számolni a magzat mozgást is.Hurrá.
Jövő hét péntektől (11.06) pedig kezdődik az NST.Hurrá!
11.09-én mehetek a 36.hetes uh.-ra,na erre kíváncsi leszek!Addig még megpróbálom meggyőzni a legkisebb Juhászt,hogy árulja már el végre Karina akar-e lenni,vagy keressek másik fiú nevet a Dominik helyett,ugyanis az már nem jön be annyira.
11.10-én vérvétel,az utolsó.ÉLJEN!!
és 11.16.-án Védő valószínű az is az utolsó.
Aztán minden Pénteken NST.
Beszélgettem Évával a kórházi dolgokról is,ugyanis.
Valamelyik reggel miután éjszakáztunk kicsit,elég nyomi voltam.Bius már fel akart kelni,én nem.Apa mondta,hogy majd Ő felkel vele,de az nem volt jó,rólam rángatta le a takarót.
Apa kivitte a nappaliba aminek örült nagy bőgés lett a vége.Majd bejött és együtt bőgtünk.
Próbáltam neki elmagyarázni,hogy ha a kórházba leszek akkor nem lesz más csak Apa,meg napközben a Mama,akkor csak Apával tud felkelni,enni,inni ,aludni.
Igazából közben nem rám figyelt,mesét nézett,de azt mondta érti amit mondok.
Nagyon Anyás lett,és Éva szerint ez is csak azért van,mert érzi,hogy változnak a dolgok,hogy többször esik szó a tesóról,a kórházról,és ezért ragaszkodik.De ha Én nem leszek akkor Apa fogja ugyan ezt a biztonságot nyújtani,és ott lesz a mama is és higgyem el nem lesz vele gond,nagyon jól el lesznek.
A behozatalról meg azt mondta,ha én nem érzem úgy,hogy szükségem van arra,hogy behozzák akkor ne erőltessem,mert nekem rosszabb lesz.Ez így is van,tudom,és ezért nem is szeretném.
Kérdeztem,hogy mi van ha Ő akar jönni.
Azt mondta,hogy ha nagyon nagyon szeretne,és semmiképpen nem tudják lebeszélni akkor hozzák be,mert attól fog megnyugodni,hogy látja,hogy ott vagyok,megvagyok,megvan tesó is.
Mivel még írni sem tudok,úgy,hogy ne folyón a könnyem,Apának sem tudtam elmondani normálisan,ezért most:
Kedves családom,ezúton kérlek benneteket,hogy ha lehet akkor próbáljátok megoldani,hogy Bius ne jöjjön be hozzám,csak akkor ha én kérem,meg ha jöttök értünk és jöhetünk haza!
Köszi!!!
2009. október 26., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Egyik kedvencünk.
"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába.
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába.
Még egy kedvenc.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.
Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.
Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.
Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.
Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.
6 megjegyzés:
Judit, hidd el nyugodtan, hogy nélküled is tök jól ellesznek!
Persze, hogy hiszti van anyáért, ha anya a másik szobában van!
De ha csak apa és a mama a választék, akkor ez nem jön elő!
Te fogsz a legjobban meglepődni, milyen simán mennek a dolgok akkor is, mikor ti a picurral a kórházban lesztek!
Ezt senki nem hiszi el - csak rádöbben...
Egészen addig a pillanatig mindenki az elsőszülötten aggódik, míg a legkisebb ki nem bújik. Utána ösztönösen más lesz a képlet.
Ne izgulj!
Azért én azt tanácsolom, ne ragaszkodj ennyire a Bius mentességhez! Nem olyan kicsi ő már, és tényleg az nyugtataja meg őket, ha látják, anya él és megvan! Ott a kórházban egészen másként fogod látni a dolgokat.
Ráadásul felejthetetlen élmény, ahogy látod, mennyire fellángol a kistesóért!
És gratula a súlyhoz!
Jön az új macera, én is utáltam az állandó vizsgálatokra jártást.
Puszi: Vali.
U.i.: nem gondolom, hogy a Bius a Csanunál anyásabb tudna lenni.... És a Csanád hihetetlen jól elvan apával/mamával ha én nem vagyok a közelben!!! persze, egész napos távollét után elhangzik, hogy anyát akarom, - ez természetes, sőt az lenne a baj, ha nem így volna - elfogadja, hogy csak később találkozunk.
Nagyon átérzem az érzéseidet. Nálunk sokkal nagyobb volt Kata, mégis nagyon hiányzott az a pár nap alatt. S ez valóban így van, hogy az anyának rosszabb, mint a gyermeknek. Ők otthon a várakozás szellemében vannak, hogy nemsokára jön haza anya és tesó, mi meg feleslegesen őrlődünk bent a kórházban, hogy jaaaaaj mi lehet a kicsi csemeténkkel otthon.
Semmi!!
Tök jól elvannak nélkülünk és kiélvezik az apa és mama - papa adta szabadságot. :-)))
Úgyhogy....ne félj, ellesz nélküled / Tudom ezt nem olyan jó hallani, mert én is úgy érzem, hogy csak velem, csak nekem , csak én....:-)))))/, s Te koncentrálj a ketteske gyermekre :-))))
Az meg nagyon jó ötlet, hogy csak akkor szeretnéd, ha bejönne, amikor már viszitek haza a bébit, mert akkor nem lesz újra elszakadás élménye Biusnak.
Puszillak:Kata
Szia Judit!
Ne izgulj!Tényleg!!!Minden O.K lesz!Én még elmagyarázni sem tudtam Daninak,mert nem volt idő,olyan gyorsan történtek a dolgok....
Őt is csak 2 nap után hozta be párom,és annyira,de annyira örült nekem!Nem is gondoltam!
Úgy szorított amikor átölelt!És tesót is azonnal megsimogatta:)))Persze Öcsi hozott neki egy Thomast,és hát ez azért dobott a dolgon;)
Szóval fel a fejjel:)))
Biztosan minden rendben lesz:)
Várjuk mi is, megmutatja-e magát a manócska! Hú, nagyon gyorsan telik az idő, még szinte most volt, hogy megtudtuk, hogy kistesó érkezik hozzátok, és mindjárt megszületik!
Biusért ne aggódj! Könnyű ezt mondani, mikor én is ugyanígy bőgtem előtte Emi miatt! És a kórházban is! De ő nagyon jól érezte magát a mamákkal, és apával, csak én paráztam túl a dolgokat! Nyugi! Minden rendben lesz!
Kriszti
Ne aggódj Judit nem lesz semmi gond Biussal még a kórházban leszel!Nekem még ugye nagyon friss az élmény..
Én szerettem volna ha behozzák Lucát,jött is mindennap,még a műtét után az őrzőbe is bejött és ott ült az ágyam szélén.
Aztán 3ik nap amikor már nem jöttem haza,akkor csipmaszkodott a nyakamba,hogy jöjjek én is,jó rázendített a sírásra,de ez csak addig tartott amíg elfordultak a lépcsőnél,és utána már semmi baja nem volt neki. :) :) De a sírás ellenére sem bánom hogy behozták,mert mindig megcsodálta Zsombit,és talán nem volt neki annyira furcsa,hogy nem egyedül megyek haza,hanem azzal a babával akit már látott.És ő is jött értem apával a hazajövetelkor:Jó érzés volt 4-esben hazajönni! :)
Remélem megmutatja mostmár a pocaklakó,hogy milye van :)
Sok puszi nektek!!
Drága Judittom!
Amikor Vilcsi megszületett,abban a pillanatban Gergőm jutott eszembe...az az érzé amikor Ő született...ki is mondtam amit gondolok..."pont olyan,mint a Nagyfiam" pedig köze nem volt hozzá :P Ez olyan "anyai érzés" ezt csak az érti meg,aki már átesett ilyen dolgokon...azt a pillanatot,amikor Gergőm bejött a kórházba és meglátta az Öccsét,soha nem fogom elfelejteni...(10 éves volt) potyogtak a könnyei fiú létére,én magamhoz öleltem és együtt "potyogtunk" :D
Úgyis érzed majd,hogy mire van szükséged/tek! Bius nagyon jól meglesz Apával és a Mamával!
De nagyon jó ötletnek tartom,hogy a kistesó ajándékot hoz a nagytesónak! Nálunk ugye erre már nem volt szükség,mert a nagytesók már nagyok voltak Vilcsi maga volt az ajándék Nekik :)
Nyugodj meg,minden a legnagyobb rendben lesz! A lelki állapotod,meg a sírdogálásod érthető,de hidd el,az a pár nap kell,Neked is és a Kicsinek is,hogy csak kettesben legyetek! Amennyit tudsz,próbálj pihenni mialatt a kórházban vagytok!
Kitartás!!!! Millió puszika Neked!
Jucus
Megjegyzés küldése