2009. szeptember 14., hétfő

Védő.

Vércukor.

Párszor mióta cukrosnak vagyok nyilvánítva szédülök.
Nem tudom,hogy miért,le esik a vércukrom-e vagy éppen felmegy-e vagy mi is van.
Volt olyan,hogy hajnalban arra ébredtem,hogy szédülök.Felkeltem,vérnyomás mérés,kávé,semmi.Fél óra múlva letoltam magamba egy szendót,mert éhes az nem voltam,és utána jobban lettem.
Volt egyszer du.-án is egy ilyen,meg egy este is.
Mióta nem figyelgetem annyira,hogy mikor mit és mennyit eszem azóta nem volt bajom.
Bár most töltött káposztát ettem és megint nem oké valami.
Szóval nem értem.

Ma voltam Évánál mondtam neki,úgyhogy mehetek a Diabetológiára a Marikához.
Cukormérőt nem tudott szerezni Éva kölcsönbe sajnos,venni meg marha drága.

Na ami ma volt a védőbe:
Vércukor 4,5
híztam 2 kg.-ot megint
Vérnyomás 120/80
vizelet rendben,
szívhang rendben.
Ahogy Éva ki tudta tapogatni,valószínűleg a feneke van lefele.
Fent találta meg a szívhangot is és elég messziről hallatszott.
Beszélgettünk a szülésről is,és azt mondta,ha nem fordul be(már pedig elég fura helyzetben van) akkor megint biztos a császár.
Nem bánom azt már tudom,hogy milyen.
Ne szóljatok meg ezért!!!Aki simán szült az a császártól fél!
Na mindegy egy hét múlva megyek UH.-ra akkor kiderül.
És a diabetológiára is akkor megyek.
Csütörtökön még van egy vérvételem is akkor megcsinálják azt amit a Cukros doki kért vizsgálatot is.
Azt hiszem hirtelen ennyi.

Bébi egyébként biztosan jól van,egyre többet rugdos,vagyis bokszol ezek szerint mert fent a bordáim alatt püföl.
Tegnap Biusnak is megmutattam,hogyan püfölt,ő meg visszahúzta a pólómat,úgy jobban tetszett a tesóka.
Ja igen a lábam az most már iszonyatosan dagad,pihennem kéne de hát..............
Tegnap előtt még kapáltam,Apa ki is akadt,és leszúrt,hogy ennyi idősen még itt dolgozok.
Én meg megkérdeztem miért ennyire öreg vagyok?
Ezek után be akart árulni az Anyukámnak.

Nekiálltam nagy takarítani is a konyha kész,de nagyon lassan megy,nem sok kedvem van hozzá.
Na most már tényleg ennyi.

4 megjegyzés:

Emi és Laci írta...

Nekem mindegy, milyen szülés, én így is úgy is féltem tőle!
Örülök, hogy a pici jól van, remélem a vércukrod is rendeződik! Azért néha pihenj is!
Kriszti

Timi írta...

Szia Judit!

Ugyan már, senki nem "szól meg"!
Én is féltem a sima szüléstől egy császár után, de mire ikrek jöttek volna, eszembe jutottak a részletek, és inkább szültem volna simán.
Nem ijesztgetni akarlak a részletekkel, hanem inkább ezek a kis hülye dolgok, amiktől tartottam: pl a műtősfiú. V.nál egy nyeszlett legény volt, aszongya ő most engem átpakol az ágyra... mondom neki, öcsém, mibe, hogy nem?! Erre az ikreknél is persze, hogy kifogtam egy ilyen kis agytrösztöt... bácsika volt, és azt motyogta nekem, hogy ő nem érti, miért kell ilyen nagydarabnak lennie egy kismamának. Én meg eléggé szar kedvemben voltam :D, aztán visszaugattam neki, hogy egyrészt kuss, mert ezért is kapja a pénzét, másrészt meg a szülés nincs súlyhatárhoz kötve. Innentől egy rohadt szava se volt. :D:D:D

A cukorhoz: nekem is bajom volt vele. Nekem bevált, hogy amikor szédültem, bekaptam egy szőlőcukrot, elszpogattam és addig letettem a sejhajomat. Vagy kóláztam ritkán. mert az jó a cukorra is, meg ha a vérnyomás leeesik, arra is vmennyire.
Lábakat pedig tessék polcolni!!!
És pihenjél is!!! Mer Apának igaza van! :D:D

puszi!

CsaCseLeV írta...

Szerintem meg nyugodtan csináld, amihez kedvet vagy erőt érzel!
Hamarosan úgyis jön a vacak idő, és akkor muszáj lesz a szobában kuksolni.
Mi is szüretelünk épp - hmmm...
Mondjuk a nagytakarításhoz nekem sem sok kedvem volna.

Már miért ne fordulna meg?!
Télapóig?!

De a védőnő is miért jön ezzel már most, hisz neki kéne a legjobban tudnia!
A szomszédunk is ezen parázott, neki az utolsó héten fordult meg! Akkora fia lett, te, képzeld, 4,70-nel született! Simán.
És olyan helyes kis arcocskája van, nem is látszik rajta, csak hosszú babó.
Jaj, már én is elérzékenyülök az újszülöttektől...

Szorítok a cukor ügyében!

Puszi: Vali.

Kata és Tommy írta...

Meglepetééééééééééééééééééés.....remélem csütörtökre ott lesz :-))))))
Nagy puszi Nektek : Kata

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába.

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.