2010. május 5., szerda

Na lássuk.

Bár már csak képek alapján tudom vissza idézni azt a sok mindent ami az elmúlt időben történt velünk,azért valamit megpróbálok összehozni.


Itt még csak próbálkoztam üldögélni,mára már egész ügyes vagyok.
Biussal sokat szoktunk együtt játszani,

néha jól meg is dögönyöz,de nagyon szeretem amikor foglalkozik velem.

Még az ágyába is beengedett,sőt én is beengedtem az enyémbe Őt.

Egyik szombaton itt voltak Unokaesóink,Hát mit ne mondjak el voltam kényeztetve.

Apáék házassági évfordulóján este még kicsit ünnepeltünk.
Az egyetlen családi kép amin én is odafigyelek.

Ez pedig mai kép.Jól kitolt velem ma Anya.Elmentünk Védőbe mérésre,-mellesleg 6,68 kg és 64 cm. vagyok-és egy fülbevalóval tértem haza amit Bius választott nekem.

Oltárian fájt ,nagyon nagyon sírtam.Anya meg is jegyezte,hogy sosem sírtam még ennyire.Éva néninek rám kellett fújnia mert nem vettem levegőt.
De azt hiszem megérte,csini lettem és aránylag hamar túl is tettem magam a nagy megrázkódtatáson.

Ez 25-én készült a házassági évfordulós napon.Elmentünk Gárdonyba a Tó partra sétálni.Nagyon szuper idő volt,végre felülhettem a kocsiba és nézelődhettem,Nagyon élveztem.A jó levegőn meg is jött az étvágyam.Mondjuk Anya állítása szerint én reggeltől estig tudnék enni.Éjjel csak azért nem mert akkor alszom.

Voltunk utána Auchanba is,mint látszik nagyon jó helyem volt.

Kipróbálhattam tesó etető székét is,de csak egyszer kétszer ehettem benne,mert Bius nem akarja odaadni nekem.Tegnap ki is kellett szállnom belőle,annyira irigy lett.Anyáék jó mérgesek is voltak rá,és megmondták neki,hogy ezért ki sem szállhat a székből egész nap.Egy órányi ücsörgés után persze kivették.
Sebaj Anya már kitalálta hogyan fog etetni,hogy ne a hordozót keljen használni,mert ahogy én eszem minden nap moshatná.


Szundi az autóba,ez még mindig nagyon megy.

Május elsején Majálisozni voltunk szintén Gárdonyba.Ez volt az első igazi bulim.
Nagyon jól viseltem ettem és mosolyogtam sokat,minden ismerős megcsodált,megdicsért megdajkált.Még abban a nagy zajban aludni is tudtam.
Anya dolgozni akart,és így tett be az ágyamba,hogy lássam őt.Nem sokáig bírtam.
A fejlődésemről még pár szót,tudom nem illik szerénynek lenni,de azért egy kicsit dicsekszem.
Amikor fekvésből húznak fel,nem ülni szeretnék,hanem állni.Fel is állok és jó két percig megtartom magam,úgy,hogy csak kicsit fogják a kezemet.
Egyedül még ugyan nem ülök meg rendesen,de kicsit előre hajolva már megy és nem is dőlök el.
Még mindig nagyon kis mosolygós baba vagyok,nagyokat tudok most már nevetni,ha játszanak velem.
Aludni nap közben már kevesebbet alszom,ha délelőtt nem alszom akkor általában délután kidőlök 3-4 órákra.
Kajákból már sok mindent befalok,újabbak a krumpli,paradicsom,sütőtök.
Tápból és tejből 180-200-akat eszem.
Az éjszakát végig alszom fél 9-9-től reggel 6 óra 1/4 7-ig.Van,hogy utána is vissza alszom még.
A cumi az sajnos elmaradhatatlan kellékem lett.

1 megjegyzés:

Emi és Laci írta...

Nagyon szép a fülbevalód! A szépségért sajna a csajoknak meg kell szenvedniük!
Örülünk, hogy jó az étvágyad!
És nagyon édesek vagytok a nagy tesóddal!
Puszi: Emiék

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába.

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.