2010. április 29., csütörtök

Két Díj.

Megint díjakat kaptunk,annak ellenére,hogy mostanában ennyire hanyag és rendetlen vagyok a blogozás terén.
Ezuton is nagyon szépen köszönöm Ágí,hogy gondoltál ránk!

Mivel Te is kaptad neked is megcsinállom,de tovább már nem küldöm.

Egy kis kiegészítést még ide írok(05.05.)Most olvasom egy Hsz.-ben,hogy más is volt olyan drága és gondolt ránk.
Ne haragudjatok,de mostanában tényleg nagyon nagyon nincsen kedvem blogozni ezért is nem vettem észre.
Köszönöm nektek Csupella és Anita!!!



Az első a mosolyt csalogató díj.
A "mosolyt csalogató" díj egy vicces történetet kér.

Nálad még azért annyi vicces történet nincsen.Mondjuk azon nagyokat szoktunk vigyorogni amikor annyira betojsz,hogy a csap alá kell vinni,vagy amilyen arcokat szoktál vágni,vagy például amikor kérdezünk valamit mindíg nagyon jókor bólogatsz.


A blogbarát díjért jellemzést kell írnom rólad.

Rövid és tömör leszek!

Imádnivaló,mosolygós ,jókedvű kis zabagép vagy aki ráadásul imád aludni!

Szerintem ezzel mindent elmondtam.Álmodni sem mertem,hogy ennyire jó baba leszel.És remélem most nem szóltam el magam.

Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába.

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.