2010. február 8., hétfő

Jó pár kép és az eddig történtek.

Nos már elég régen írtunk,de azt hiszem én vagyok a ludas.

Jó egy hete nem hagyom,hogy elzsibbadjon a hasam az ágyba.Jobban szeretek Anya karjaiban,vagy lógni a cicin.Még mindig 2 óránként,de van,hogy másfél óra múlva már üvöltve kérem a jussom.

Anya szerint nagyon ügyi vagyok,legalábbis azt mondja Anya Ő nem emlékszik,hogy Bius ennyi idősen ilyen sokáig megtartotta volna a buksiját.
Talán a sok hason fekvéstől lehet.


Néha most már a kocsiba is bekerülök,de sajnos még csak odabent.Kint csak egyszer voltam sétálni,Anyáék szerint borzasztóan hideg van Én meg azt nagyon nem szeretem.
De így is jó,mert ilyenkor Bius mindig figyel rám,hogy nehogy unatkozzak.
Tologat,beszélget velem.

Szeretek pelus nélkül lenni,és minden pelus cserénél hatalmas mosollyal jelzem,hogy ezt nagyon élvezem.Ha viszont be vagyok öltöztetve akkor meg jó nagyokat alszom.Betesznek az autóba és már be is csukódott a szemem.

Bius sokat szokott szeretgetni,ilyenkor készülnek ilyen jó kis képek.

És mivel mostanában nem hagytam békén Anyát,bevezetett a főzés rejtelmeibe is.

Amikor meg végképp nem bírja,rábíz Bius gondjaira.Persze Ő meg ki is használja,zenél,énekel ,olvas nekem.Vissza adja cumimat,beköt az ülőkémbe,és ha Ő sem bírja a sírást rám szól,hogy hagyjam már abba.

Néha azért tudok vigyorogni,és az ágyamba is elvagyok el nézelődök kicsit.

És Bius virágával is jól elbeszélgetek.Nagyon szeretem a mosolygós arcokat.

És most ennyi is mert már eladtam a házat.

Folytatom akkor tovább ma 02.09-én.(Anya)

A tegnapi nap az tényleg kész katasztrófa volt.Mondjuk már vagy egy hete nem lehet délelött letenni,és ha délután végre le tudunk tenni és alszol 2-3 órát az már nagy öröm számunkra!De kézben aránylag jól elvagy,és úgy tűnik a hasfájás is múlóban van.

Úgy 4 napja a cicizés is óránként rád jön.Ha a két órát kibírod,akkor már jók vagyunk.Meg is van a sok evés eredménye,már zöld a kakid,és napi 10 pelust biztos kiszórunk az ablakon.Mondjuk valószínűleg ennek eredményeként már 02.05.Péntek óta végig alszod az éjjszakákat.Első éjjel/hajnalban fél 4,majd 4,és most két nap fél 6-kor keltél először.Végre Én is kipihentem magam.

4 megjegyzés:

Kati írta...

Te anya! MOst meg panaszkodsz a szopizás miatt? :-@ Ejnye-bejnye! Örülj, hogy sokszor rákéredzkedik, állítólag attól lesz több tejecske. :-)
Két gyerek dupla gond, mi? ;-)

E. Jucus írta...

Judittom!!!!

Annyira gyönyörű Karina! Nem tudok betelni vele! Persze Bius is nagyon szép :)Néha kicsit irigyellek a "rózsaszín" gyerekeid miatt! :D:D:D:D:D:D Millió pussz Nektek! Jucus

Lindaanyu írta...

Nagyon szépségesen szép ez a kicsi leány Te anya!Kedvem lenne megzabizni :O :D,na ná hogy a főzés is érdekli,hisz csajból van!!!
Hát a cicizési összevisszaság sajna gyakori,Dorcinál is van mai napig ilyen,de legtöbbször tartjuk a 3 órát

PUSZI NEKTEK SOK SOK!

Bianka és Karina írta...

Kati!
Ez nem panaszkodás volt!:)))

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába.

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.