2010. január 18., hétfő

Pár sor Anyától.

Ma mivel egész jó kislány voltál,van egy kis idő ideülni és írni.

Az elmúlt napokban viszont volt jópár harcunk veled.
Amíg Bius beteg volt,engedtem,hogy annyit szopizz amennyit csak akarsz.Rá is kaptál a két óránkénti szopizásra.
Az elmúlt napokban,meg már másfél óránként enni akarrtál,és persze mindíg bealudtál,böfi elmaradt,jött a pocak fájás.

Voltunk ugye Mamáéknál is,gondolom a környezet is (hiába voltunk már sokszor) egy kicsit még megzavar,ez is biztosrátett.És persze ott is folyton ettél,mert mindenki azt hajtogatta,hogy jaj ez a kisleány éhes.

Tegnap este aztán annyira eltelíthetődtél,hogy két órán keresztül sírtál,és már nem tudtam mit kezdjek veled,már én is bőgtem veled.Jó két óra eltelt mire elaludtál,és az éjjeli evések után is elmaradt a böfi,mert bealudtál,ezután másfél órán keresztül vissza ébredtél és izegtél mozogtál össze vissza,majd kijött a böfi és aludtál tovább.

Ma viszont elhatároztam,hogy ezt befejeztük,hiszen ezzel neked is rosszat teszek.
Nincsen bealvás,nincsen két óránként evés.
Délelött még volt egy küzdelem,aztán onnéttól mióta,betartom az ébresztgetést cicizés közben nem is keltél fel,aludtál egyfolytába 5 órát,majd ettél és megint alszol lassan 2 és fél órája.


A másik,hogy szintén az én hibámból,jól kipattogott az arcod.
Először nem tudtam mire gondoljak,de aztán rájöttem,hogy amikor a peluson fekszel ,és mivel általában hason vagy,folyton beledörgölöd a fejecskédet a pelusba,attól lehet.A pelusokat pedig a napokban kezdtem el Vanisel fehéríteni,eddig ugyanis nem nagyon buktál,nem is használtam mást csak a baba mosószert.
Most az összeset kimostam csak vízben,remélem nem lesz gond.
Holnap jön megint Éva majd megmutatom neki és megmondja valóban etől lehet-e.

4 megjegyzés:

Kata és Tommy írta...

Nem iszol sok tejet, vagy eszel tejterméket?
Nálunk Katának volt nagyon pöttyös, a végén szinte egybefüggő viaszos jellegű az arca és a dokinő azt mondta, hogy tejet egyáltalán ne igyak.
Gyönyörűek a gyerekek. Így ahogy együtt vannak....hááááááát...olvadozni lehet ezerrel tőlük.
Pusz:Kata

Emi és Laci írta...

Látom te is szereted a pocidat, úgy mint én! Ezek az anyák nagyon szigorúak, ők akarják megszabni mennyit és mikor együnk! Reméljük a hasfájós korszak elmúlik gyorsan!
Az én arcom is sokszor kipirosodik, állandóan keni anya, de az enyém ekcémás. Remélem neked nem az!
Puszi: Lacikáék

Mia és Maja írta...

Majának is voltak kiütések az arcán amikor ilyen icipici volt még,de ,mivel hogy akkor nyár volt és kánikula,a doki szerint a melegtől volt.:o
Gyönyörűek a lányok!!! :p:)
Millió puszi!

CsaCseLeV írta...

Be szépek is vagytok:)
Az orcácskán azok nem a klasszikus tejkiütések?!
Ilyenkor szoktak előjönni - és pár hétig maradnak, lehet, hogy a Biusnak nem volt (ilyet is hallottam), de azért neki még lehet, ez sem zárható ki. Semmit nem tehetsz ellenük, étrendi változtatás sem segít, a hormonok okozzák, aztán ripsz-ropsz elmúlik. Addig viszont persze nem szép látvány, amikor száraz volt a felülete, picit be szoktam krémezni.
Az életkor alapján könnyen lehet ez is.

Persze lehet nyugodtan a fehérítés is. Ismered a mosódiót, mosószódát? Bőr- és bababarát szerek, nekünk beváltak, a neten a kataboltjából rendeltem.

A szopinál nem biztos, hogy az igény szerintiség volt a baj (nem is biztos, hogy baj van, sok babónak van ilyen korszaka az elején), amikor rövidebb idő után kérte, akkor mindig a másik melledből kínáltad?
Mert ha nem, úgy fennáll a veszély, hogy feltelik a pocakja a híg, szénhidrátban gazdag előtejjel, és nem jut hozzá a zsíros későbbihez - mert már nem kíván szopizni a híg tejjel való telítettség miatt - viszont kevés a kalória és hamarosan újra kér. Ördögi körként megint a hígat kapja, ha másikból kínálod, és folytatódik a sor.
Lehetett ez is egy baj.

Meg fejlődési ugrás miatt is kérhetett többet - mert most meg alszik jól, és ebben a korban a mieink is így voltak!

A böfizés sem mindenkinél okoz gondot - a Csanu szokott szépen, úgy szopizott az első időkben, majd megfulladt - és mégis fájdította a pocakját, viszont nem bukott szinte soha.
A Csenge meg mindig bukott, már a legkisebb emelgetésre is, ő sem böfizett nagyon, és mégsem fájt a hasa.
Minden gyerkőc más:)

Sok puszi, növögessetek továbbra is ilyen szépen: Csanádék.

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába.

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.