Képek és néhány gondolat.
Pár napja Biusnak mutattam,hogy mocorog a kistesó a hasamba.Akkor megsimogatta,és azóta is ha eszébe jut,jön,hogy megnézi kistesót.Olyan édes,húzza fel a pólóm,aztán simogatja.Tegnap odabújt és mondta,hogy SZEETEM KISTESÓT.Azt hittem megzabálom.Remélem,ha tényleg itt lesz akkor is ennyire fogja szeretni.Kicsit tartok attól,hogy féltékeny lesz.
Meg attól is,hogy mi lesz ha a kórházba leszek.Remélem,nem készülünk ki mindannyian.
Már nem ez volt az első éjszaka amikor álmodtam a pocaklakóval.
Nem tartottam lényegesnek,mert azután volt,hogy a dokival beszéltünk a szülésről.
Tegnap este meg az számolgattam,hogy milyen napra esik 6.-a,az NST,meg a még hátralévő UH. miatt,hogy mikor menjek.
Na éjjel megint megálmodtam,hogy rendesen fogok szülni,egyszerűen csak 5 perc alatt kipottyanik a bébi,és kislány lesz.
Gondoltam ezt már feljegyzem a későbbiekben,vagy azt mondom tényleg boszi vagyok,vagy jót mosolygok.
Egyik kedvencünk.
"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába.
Még egy kedvenc.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.
Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.
Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.
7 megjegyzés:
Legyen így, és pottyanjon ki a KisTesó!!!
Amúgy már most mondogasd a Biusnak, h kórházban leszek pár napig, mert akkor jobban fogja fogadni, nekem legalábbis ezt tanácsolták!
Már annyiszor akartam írni, h császárt szeretnél inkább???
Hát nem tudom, h én vagyok-e ilyen gyenge f.ng, de én majd meghaltam utána, annyira fájt!
Én úgy elkerülném ha lehetne!
ANYA!
Állati jól ellesznek nélküled!
Igaz, hogy előfordulnak majd marcipán evős reggelik, meg hasonlók, de ez akkor a legkevésbé fog zavarni!
Nálunk úgy volt, hogy a Csenge anyuval lesz, mert napközben apa kint dolgozik a földeken.
Ehhez képest késő délelőttig szunyáltak, bezsebelték anyu főztjét, persze össze-vissza ettek... délután jöttek hozzánk, játszótereztek, este elmenetek, és itthon nagyokat mulattak kettesben, mesét néztek, játszottak, májusfát hoztak - a tieid meg lehet, hogy a karácsonyfát fogják - valamikor ágyba dőltek, gyakran fürdés nélkül, meg még sorolhatnám.
De remekül érezték magukat! És a kórházban is szépen el tudtam válni mindig a Csengétől, igaz, ő akkor pár hónappal nagyobb volt, mint a Bius lesz, de szerintem neki sem lesz gond, már most is okos nagylányka!
Na és, amikor második nap megláttam a Csengét kócosan, mert apa nem tudta, hogyan fonja be, és kifésülni meg nem hagyta...
És persze azt vett fel, amit akart, egyszer állt is az égnek a hajam, hogy így hogyan hozhatta el (előzőleg százszor elmutogattam apának, melyik az itthoni ruhája, melyikben hozza, ha eljönnek, stb...)?! De őket abszolút nem zavarta!
És olyat nem álmodtál még, hogy megszületik, és elfeledkezel róla, úgy éled a napot, mintha még a pocakban lenne, meg ilyenek?! Engem sokáig kísértett egy ilyen álom, és hogy még jó, hogy a Csenge gondoskodott róla, és így nem halt éhen és nem fagyott meg... Jókat álmodtam én is a végén, mi?! Meg volt egy listám a szoba berendezéseinek bővítéséről, ami csak nagyon lassan fogyott, és azt is álmodtam, hogy nem tudtuk hova tenni szegénykét...
Szóval nyugi! Minden OK lesz!
Puszi: Valiék.
Ó de ismerősek még ezek a pocakos álmok. Mind a kettővel voltak néha olyan vad álmaim :-)))
De jó sokáig megmaradnak az emlékezetben.
Nagyon cuki Bius, ahogy közeledik a tesó felé...
Gondolkodtatok már valamin, hogy mit fog hozni a tesó?
Nálunk tök ciki volt, mert ugye biciklit hozott volna, ha időben kapunk olyat amilyet szeretett volna Kata...Így megmondtuk neki, hogy kicsi baba kicsi biciklit hozott és várni kell még, hogy megnőjőn:-)))))
Várt...érdemes volt:-D
A kórházi különlevés meg hidd el, hogy csak minket anyákat visel meg, apjuk és a gyermek közel sem olyan "érzékeny lelkületű" mint mi , nők :-))))
Szuperül el lesznek.
Pusz:Kata
Biztos nagyon fogja szeretni tesót, akkor is, ha már meg lesz! Egy pici féltékenység lehet lesz, de nálunk csak abban nyilvánul meg, hogy mikor tesót etetem, akkor neki is kell tea, vagy pisilni...
A kórházban meg én bőgtem, mert sajnáltam Emit, ő meg tök jól el volt az apjával, és a mamákkal! Úgyhogy ne aggódj!
Kriszti
Még mindig nem derült ki a neme??? Szégyenlős a KISASSZONY :)))))
Tudod Judit,hogy miért írom...én már mikor megmondtam...;) Millió puszika :))))
Judit,ne aggódj a kórház miatt!Nálunk sajnos nem volt időm felkészíteni Danit,hiszen előbb jött öcsike 6 héttel,és Dani épp aludt hajnalban amikor a kórházba indultunk...szóval igazábólb elköszönni sem tudtam,csak egy búcsúpuszit nyomtam a kis fejére miközben aludt.
Aztán másnap nem jöttek,de mesélte anyukám,hogy sokszor keresett.Ők elmondták neki,hogy hol vagyok,megszületett a kistesó.Megértette.
Aztán amikor először jöttek látogatóba Dani futott felém a folyosón,és úgy szorított,amikor átöleltem mint még soha.Nagyon jó érzés volt,el is sírtam magam.ű
Kisöcsi hozott neki a kórházba egy Thomast.Azóta sem felejtette el kitől is kapta.
A testvérféltékenység teljesen normális dolog-ne izguljatok.Erre felkészülni nem lehet,de át lehet hidalni a dolgokat;)
Puszi:Ági
SZiasztok!
Huh már kömbölyöds látom, olyan jó:)
Örülök hogy Bius ennyire szeretgeti a picit:)
Bence KYtti
Megjegyzés küldése