2009. augusztus 26., szerda

Fotók és megint rápacsáltam.

Először is pár képet raktam fel.
Vali a Bius blogjában írta,hogy igazán rakhatnék fel magamról több képet.
Ezzel csak az az egy gond van,hogy mindig én fotózom,így általában rólam nagyon kevés kép készül.Ez azért van,mert jobban szeretek fotózni,mint fotózkodni,bár most már Én is gondoltam rá,hogy ezt le kell küzdenem,mert a gyerkőcök képen nem is fognak majd látni.
Volt olyan családi program amiben Én a képek alapján részt sem vettem.
Ezek most a nyaraláson és esküvőn készültek amiket persze be is merek vállalni.

Nyaralás,Edericsen.Míg Ők a cocákat nézték én pihentettem.
Az elmaradhatatlan bili a kezembe!!!
Mentünk strandolni.Bili a kezemben.

Gáborék esküvőjén a lányokkal.Bili otthon maradt.
És akkor az eddigiek.
Múlt hét kedden voltam az Évánál védőbe.
Minden rendben,igaz sikerült újabb két kilót magamra rántani,de így is "csak" 4,5-nél tartok.
A szívhanggal kicsit megszívatott manócska,mert annyira elbújt,hogy nem hallottuk elsőre.Egy kicsit ki kellett mennem mozogni,meg Bius is segített az ébresztgetésben,így másodjára rögtön meglett.Jól betojtam,persze akkor pont olyan éjszakánk volt,hogy este bedőltem az ágyba és már aludtam is,így sem este sem éjjel nem telóztunk egymásnak.És reggel sem voltam olyan aktív,hogy azzal felébresszem,ő meg szépen pihizett tovább.
A vércukor volt még ilyen áttvágos azt is kétszer csinálta az Éva.Elsőre 2,9 lett másodikra már 4,5.A többivel minden rendben.
Úgy látom megint kezdődik ez a minden vizsgálat kétszeri elvégzése.HURRÁ!
Tegnap mentem a terheléses cukorra.
Rá szerettem volna készülni,egy kis szénhidrát mentességgel,de lagzi után,mikor az ember orra előtt ott sok süti....ÁÁÁÁÁÁ képtelenség.
Azért annyit sikerült megcsinálnom,hogy hétfőn reggelire bevágtam a süti részemet és utána nem ettem már édességet.
Reggel 6.-kor keltünk,és 7 után pár percel be is értünk vérvételre.
Annyian voltak,hogy majdnem vissza fordultam.
Fél óra volt mire a papírjaimat elvették,újabb fél óra mire behívtak,újabb fél óra mire elkészült az első vérvétel eredménye.Éhgyomri vércukor 5.Szerintem meglátszik a süti.
Aztán jó kis cukros víz,húúúúú de fini volt,majd két óra várakozás.
Közben Apa Biust haza hozta,mert Ő nagyon fáradt volt és nem bírta,Kerit kértük meg,hogy vigyázzon rá.
A cukor ívás után találkoztam egy régi Seregélyesi barátnőmmel,jól elcsevegtünk,meg Apa is vissza ért közben,úgyhogy az első óra azért hamar eltelt.
A második már nehezebben.
10.50-kor végeztem.Rohanás az autóig,irány a Dokihoz,közben gyorsan bedobtam egy szendvicset.
Apa meg a parkoló automatába 250Ft.-ot.
Bementünk,4-en álltak sorban a kartonozónál ahol persze sehol senki.Közben egy hölgy megunta,hurrá,bejöttek a nővérkék is a dohányzásból,egy hölgyike,papírt javíttatott a másik bejelentkezett.Kijött a Dokitól a nővérke,hogy nem kérnek többet,még azt a kartont beviszi és ennyi.Na itt már röhögtem,de közben csörgött a telefon is,azt elintézte a kartonzós hölgyike.
Mondom,hogy a Dokihoz jönnék,:-sajnos már nem tudja fogadni.Kész voltam és röhögtem.
Megkérdeztem a jövő hetet,hogy mégis mikor lesz a Dr.úr,meg biztosan lesz-e.
Jöttem el,mondom Apának,ő meg tök felháborodott,hogy na ne már,most ezért.....
Rászóltam,hogy hagyja a csába,jól meg is sértődött,meg felhúzta magát.
Ezek után még mentünk vásárolni,csak reméltem,hogy oda is érünk,mert aztán mindenki bolond,meg ...e,meg ba.....m volt körülöttünk.
Azért mire oda értünk nagyjából lehiggadt.De csak nagyjából.
Kb a vásárlás felénél már jól volt.
Bevásároltunk aztán még gyorsan átmentünk Bricóba,csapot venni,meg törölköző tartót,meg végre a kutya új keneljéhez a cuccokat és jöttünk Biusért.
Jól elvolt,nem volt gond,és elég könnyen haza is tudtuk cipelni.El is aludt,gyorsan megfőztünk addig Apával,és a kedvenc kajánk után el is felejtettük,hogy milyen frankó a Magyar egészségügy.
08.27.
Ma bent voltunk a vércukor eredményért.
7,7 lett,7,8.-ig jó.
Felhívtam Évát.
Hétfőn mennem kell be hozzá,akkor mér egyet,meg ad beutalót a diabetológiár.
Hiába akartam megfűzni,hogy ne keljen bemennem,inkább hozzá megyek minden héten,nem jött össze.Azt mondta,egyszer kell csak elmennem,ott kapok eligazítást a diétárol(kösz már tudok mindent és amúgy sem nagyon érdekel amíg a normál étkezésnél jók az eredményeim)és utánna majd Ő méri minden héten.

4 megjegyzés:

Rebeka és Annabella írta...

Köszi a fotókat:)!
Mekkkkkkora pocid van már!
Puszi!

agika írta...

Nagyon szépek vagytok a fotókon!;)

Sajnálom a dokis dolgot,remélem legközelebb nem kell ennyit várnotok és nem lesz szabin;)

Puszi!

Liliána és Armilla írta...

Nagyon szép pocis vagy!!! :) És jól áll a bili a kezedben :)

Kata és Tommy írta...

Nagyon szép kismama vagy. Milyen gyorsan repül az idő...már ekkora a pocak?
Telefonon nem lehet időpontot kérni? /már ha felveszik a telcsit:-)/
Puszi:Kata

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába.

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.